„Milyen egységre törekedjünk?” – P. Federico Lombardi heti jegyzete az Octava Dies Vatikáni Televíziós műsorban

„Az egységtörekvések nem korlátozódhatnak a különbözőségek kölcsönös elismerésére és a békés együttélés létrejöttére”. A pápa január 25-én, a keresztény egységhét lezárásakor a Falakon kívüli Szent Pál bazilikában mondott szavai erős figyelmeztetésként hatnak.
Hányszor, a párbeszéd és a problémákkal való szembenézés alkalmával, visszahúzódunk és megelégszünk azzal, hogy elkerüljük a heves vitákat és elismerjük a köztünk lévő távolságot.

Meghátrálunk az elől, hogy tegyünk az előrehaladás érdekében, mivel nem akarjuk elveszíteni mindazt, amit idáig elértünk. A tolerancia és a pluralizmus kultúrája természetessé teszi az effajta hozzáállást, amely az esetek nagy többségében a legreálisabbnak és a legbölcsebbnek tűnik fel. De valóban így van-e?

Az egység az valami más. A Szentatya homíliájában így folytatja: „Arra az egységre várunk, amelyért maga Krisztus imádkozott, és amely természeténél fogva a hit, a szentségek, a szolgálat szeretetközösségében nyilvánul meg”. A „beletörődés és a pesszimizmus kísértésével” szemben Benedek pápa arra hív bennünket, hogy erősítsük meg a „Szentlélek erejébe vetett bizalmunkat” és „lelkesedéssel haladjunk tovább az úton”.

Szent Pál leesett a lóról, amikor Jézussal találkozott és élete új fordulatot vett. Megtért. Mit akar Krisztus tőlünk? Minden bizonnyal nem azt, hogy maradjunk, ott ahol vagyunk. Ha így van, akkor ökumenikus találkozóink szép előadások maradnak, és a megosztott múltunk tükörképei lesznek nem pedig a jövő csírája és Isten jelenlétének hihető tanúbizonysága. Isten Lelkének nagyobb helyet kell teremtenünk világunkban a gyűlölet határait áthidalva. A szeretet realizmusával.

(hh)