II. János Pál: Becsüljétek meg és éljetek helyesen a szabadságotokkal! - P. Pawel Cebula lengyel minorita jegyzete

Az elmúlt év nagyon nehéz, sőt tragikus volt a lengyelek számára. A szmolenszki repülőszerencsétlenség csak néhány napig egyesítette a nemzetet a gyászban és a hitben. 2010. április 10-e az Isteni Irgalmasság vasárnapját megelőző szombat volt, hasonlóképen, mint az a szombat, amikor Isten szolgája, II. János Pál pápa visszatért a mennyei Atya Házába 2005. április 2-án.

A boldoggá avatásról szóló hír, ujjongást és új reményt kelt a lengyelekben. Aznap este sokan spontán gyűltek össze szerte az országban, hogy együtt imádkozzanak, kifejezve örömüket és hálájukat. A legtöbben Krakkóban, az úgy nevezett pápai ablak alatt és Varsóban, a Győzelem terén, ahol 1979-ben II. János Pál kérte a Szentlélek kiáradását, így imádkozva: „Szálljon le a Szentlélek! Szálljon le a Szentlélek és újítsa meg a föld színét, ennek a földnek a színét!”

A varsói érsek, Kazimierz Nycz, a legfiatalabb lengyel bíboros azon az estén a következőket mondta: „Bízom abban, hogy a boldoggá nyilvánítás után II. János Pál még jobban egyesíteni fog bennünket. De ezért is lelkileg nagyon mélyen fel kell készülnünk erre az ünnepre, hogy teljesen be tudjuk fogadni az Egyház új boldogját. A boldoggá avatás dátuma is a legjobb választás – az Isteni Irgalmasság Ünnepe, május elseje pedig egyben utalás Szent Józsefre, a munkásra, akinek nevét másodikként Karol Wojtyła viselte keresztsége óta. Arra van szükség, hogy úgy, mint régen, látogatásai során jelenlétével és tanításával most is egyesítsen minket és egységben Krisztushoz vezessen bennünket, az Egyház közösségét. A felkészülésünk pedig legyen visszatérésünk szavaihoz, tanításához pápai dokumentumaiban és könyveiben. El kell sajátítanunk annak az örökségét, aki mindig az életszentség útján akart vezetni minket, egyesítve és bátorítva, és rámutatva, hogy Isten után a legfontosabb az ember és a család”.

Nagy öröm volt Krakkóban is. Ott az Isteni Irgalmasság Bazilika mellett, ahol a II. világháború idején a fiatal Wojtyła mint egyszerű munkás dolgozott, ott épül hatalmas, bizonyos értelemben élő emlékműve: a „Ne féljetek!” nevű, II. János Pál központ nem egy egyszerű múzeum, hanem lelki, kulturális, tudományos és karitatív központ. Altemplomában a boldoggá avatás után az oltár elé különleges kristályban, ereklyeként fogják elhelyezni II. János Pál vérének kis ampulláját, melyet Stanisław Dziwisz, akkori személyes titkára a Gemelli klinikában kapott meg az utolsó orvosi vizsgálat után, a tracheotomia (légcsőmetszés) beavatkozás előtt. Dziwisz bíboros, mint mondta, azt akarja, hogy ez a központ ne csak János Pálnak a háza legyen, hanem hogy minden fiatal és mindenki, aki a boldog pápa példáját akarja követni, otthon érezze ott magát. „Éljük meg János Pál lelkületét!” - szólította fel az egybegyűlteket a krakkói érsek.

Nekünk, magyaroknak is vissza kell térnünk János Pál örökségéhez. Budapesten, a Hősök terén 1991-ben Szent István királyunk ünnepén, amikor úgy tűnt, hogy a moszkvai puccs miatt veszélybe kerülhet nemrégen visszanyert szabadságunk, Isten szolgája így bátorított minket:
„Köszöntöm az összes európai népet, és kérem az Úristen áldását jövőjükre, hogy az mindig összhangban legyen keresztény gyökereikkel, és azokkal az értékekkel, amelyek naggyá tették Európát.

A Szovjetunióból érkező híreket hallva még buzgóbban imádkozom, azt kérve Istentől, hogy ez a nagy ország elkerülje az újabb tragédiákat. Azért könyörgök imádságomban, hogy ne kerüljenek veszélybe azok az erőfeszítések, amelyeket az elmúlt években tettek, hogy az egész társadalom visszakaphassa szavát és méltóságát.

Ti, kedves magyar testvéreim, legyetek tudatában annak a nagy szerencsének, melyet jövőtök számára az a szabadság jelent, amelyet visszafordíthatatlan módon megszereztetek. Becsüljétek meg és éljetek helyesen a szabadságotokkal.”

(vm)