„Nagy öröm számomra, hogy a boldogok sorába iktathatom II. János Pál pápát” – XVI. Benedek vasárnap déli Úrangyala imádsága

Január 16-án, délben a Szent Péter teret megtöltő hívekhez intézett beszédében a pápa mindenekelőtt emlékeztetett rá, hogy az egyház ezen a vasárnapon tartja az elvándorlók és menekültek világnapját. Minden évben ez a nap arra buzdít bennünket, hogy elgondolkozzunk annyi férfi és nő, sok-sok család életén, akik arra kényszerülnek, hogy elhagyják szülőföldjüket a jobb megélhetés reményében. Az elvándorlás gyakran önkéntes elhatározás, máskor sajnos háborúk és üldöztetések kényszerű, drámai következménye. Ezért hozták létre 60 évvel ezelőtt az ENSZ Menekültügyi Főbiztosságát.

Közvetlenül Karácsony után, Szentcsalád ünnepén emlékeztünk arra, hogy Jézus szüleinek is menekülniük kellett Egyiptomba, hogy megmentsék gyermekük életét: a Messiás, Isten Fia is osztozott a menekültek sorsában. Az egyház a kezdetektől fogva megéli tehát az elvándorlás tapasztalatát. Sajnos olykor a keresztények is arra kényszerülnek, hogy nagy szenvedések árán elhagyják szülőföldjüket, szegényebbé téve hazájukat, ahol őseik éltek.

Másrészt a keresztények önkéntes helyváltoztatása, egy városból, egy országból vagy egy földrészről egy másikba való költözésük alkalom arra, hogy növeljék Isten Szava missziós dinamizmusát, a hitről való tanúságtétel jobban átjárja Krisztus misztikus testét, áthat különböző népeket és kultúrákat, új határokhoz, környezetekhez jut el.

„Egyetlen emberi család” – ez az idei világnapra szóló pápai üzenet témája, amely egyben megjelöli az emberiség évszázadokat átszelő nagy utazásának végcélját: egyetlen családot kell alkotnia, amelyet gazdagítanak a különbözőségek, de amely nem ismer korlátokat, hanem mindenkit testvérnek ismer el. A II. vatikáni zsinat „Nostra aetate” k. nyilatkozata szerint: „…az összes nemzetek egy közösséget alkotnak, mert közös az eredetük, hiszen Isten tette az egész emberi nem lakóhelyévé az egész földkerekséget” (Nostra aetate, 1). A „Lumen gentium” k. konstitúció pedig megállapítja: „…az egyház Krisztusban mintegy szentsége, azaz jele és eszköze az Istennel való bensőséges egyesülésnek és az egész emberi nem egységének” (Lumen gentium, 1).
Ezért alapvetően fontos, hogy minden keresztény a világ bármely táján egy családot alkosson az Úr akaratának megfelelően.

Ez a keresztény egységhét célja is, amely január 18-tól 25-ig tart. Idén az Apostolok Cselekedeteiből vett idézet a mottója: „…kitartottak az apostolok tanításában és közösségében, a kenyértörésben és az imádságban” (ApCsel 2,42).

Az imanyolcadot január 17-én megelőzi a zsidó-keresztény párbeszéd napja, amely emlékeztet a zsidókat és keresztényeket egyesítő közös gyökerek jelentőségére.
A pápa végül Szűz Máriához fohászkodott: oltalmába ajánlotta az elvándorlókat és azokat, akik körükben lelkipásztorkodást végeznek. Mária, az egyház Anyja eszközölje ki számunkra, hogy előre haladhassunk a Krisztus-hívők teljes egysége felé vezető úton.

Az Úrangyala elimádkozása után XVI. Benedek örömének adott hangot, hogy szeretett elődét, Tiszteletre méltó II. János Pált május elsején, Húsvét második vasárnapján a boldogok sorába iktathatja. Az időpont megválasztása jelentőségteljes: azon a napon kerül rá sor, amelyet maga II. János Pál jelölt ki az Isteni Irgalmasság vasárnapjának, továbbá ennek az ünnepnek az előestéjén fejezte be földi életét. Mindazok, akik ismerték, becsülték és szeretették, együtt örülnek az egyházzal.

XVI. Benedek ezután imáiról biztosította Ausztrália, Brazília, a Fülöp-szigetek és Sri Lanka lakosságát a közelmúlt pusztító árvizei miatt. Az Úr fogadja be országába az elhunytak lelkét, adjon erőt a kitelepítetteknek és támogassa mindazok elkötelezettségét, akik segítenek a szenvedőknek.

A pápa a világnyelveken is köszöntötte a zarándokokat, majd a világ minden táján élő lengyel hívekhez fordult. Osztozik örömükben II. János Pál pápa május elsején sorra kerülő boldoggá avatásáért. Ezt a hírt már mindenki nagyon várta, különösen a lengyelek, akiknek vezetője volt a hitben, igazságban és szabadságban. XVI. Benedek arra buzdította őket, hogy intenzív lelki élettel készüljenek a fontos eseményre.

(vm)