„A lélek tudatában van Isten végtelen szeretetének és tökéletes igazságosságának” – a Szentatya katekézise Genovai Szent Katalinról

Január 12-én XVI. Benedek pápa a vatikáni VI. Pál teremben fogadta a szerdai általános kihallgatásra érkező zarándokokat, köztük Németh László pápai prelátust és a Pápai Magyar Intézet növendékeit, továbbá a teremben lévő többi magyar zarándokot. Így üdvözölte őket:

„Szeretettel köszöntöm a magyar híveket, különösképpen az alapításának hetvenedik évfordulóját ünneplő Pápai Magyar Intézet Rektorát és ösztöndíjas papjait. Kívánom, hogy az Intézet még sokáig állhasson a magyarországi Egyház szolgálatában. Szívesen adom apostoli áldásomat Kedves Mindannyiótokra. Dicsértessék a Jézus Krisztus!”

A Szentatya ez alkalommal Genovai Szent Katalinról tanított folytatva ezzel a misztikusokról szóló katekéziseit. Az itáliai szent elsősorban a tisztítótűzzel kapcsolatos látomásairól ismert, amelyről az életét bemutató 1550-ből ránk maradt kötetben olvashatunk. A három részre felosztott írás elsőként a szentéletű nő biográfiáját, majd a tisztítótűzről szóló gondolatait, végül pedig a lélek és a test közötti párbeszédről szóló megnyilatkozásait foglalja össze.

Katalin 1447-ben született Genovában. Fiatalon elveszítette édesapját, majd 16 éves korában férjhez adták Giuliano Adorno-hoz, aki a Közel-Keleten katonaként és kereskedőként szerzett tapasztalatai után tért vissza Itáliába, hogy megnősüljön. Katalin szomorú és boldogtalan házaséletet élt, férje hazárdjátékos volt. Tíz évnyi házasság után Katalin ürességet és keserűséget érzett szívében – idézett a szent írásából a zarándokoknak XVI. Benedek.

1473-ban azonban fordulat következett be életében, ugyanis elkezdődött megtérésének folyamata. Egy napon gyónni ment a közeli Szent Benedek templomba, majd a Kegyelmek Anyjáról elnevezett kolostorba, ahol a pap előtt térdre borulva „sebet kapott a szívébe Isten végtelen szeretetétől megérintve” – olvasható életrajzában. Ekkor látomása is volt, amelyben világosan feltűntek neki gyarlóságai, hibái ill. ezzel egyidőben Isten jósága öntötte el. Szinte eszméletét vesztette. E tapasztalat után hozta meg döntését, miszerint további életében a világi dolgokat elhagyja és a bűntelenségre törekszik. Gyónását félbeszakítva elrohant a kolostorból, otthonába érve egy szobában elrejtőzött és hosszan sírt. Ez a pillanat az imára vezette őt, amely által megismerhette Isten iránta, mint bűnös iránt érzett szeretetét. Olyan lelki élmény volt ez számára, amelyet később sem tudott szavakba önteni. A szenvedő Jézus jelent meg neki ekkor kereszttel, amely Genovai Szent Katalin ikonográfiájának jellemző attribútuma.

Katalin élete ettől kezdve indult el a Jézus felé vezető ösvényen, az Istennel való mély egység útján. Életrajzában olvasható, hogy lelkét Isten szeretete vezette és tanította megadva számára mindent, amire szüksége volt.

Később tovább folytatódtak misztikus látomásai a Pammatone nevezetű hatalmas genovai kórház területén, ahol igazgatóként dolgozott. Munkatársai köré gyűltek, követték őt példamutató élete miatt olyannyira, hogy egy kisebb közösség alakult ki körülötte. Férjére is nagy hatással volt, aki felhagyott a hazárdjátékkal, belépett a ferences világi rendbe és a kórházhoz költözött, hogy így segítse feleségét. Katalin élete végéig, azaz 1510. szeptember 15-ig a betegek gyógyításának, ápolásának szentelte életét. Megtérésétől haláláig nem történtek különleges események életében, amelyet két fontos dologgal jellemezhetünk – magyarázta a Szentatya. Az első a misztikus látomásokhoz, vagyis az Istennel való mély egységhez fűződik, a másik pedig a betegek szolgálatához, a kórház irányításához, az embertársak megsegítéséhez kapcsolódik. E két tényező: Isten és az embertársak, amely teljesen betöltötte Genovai Szent Katalin életét.

A tisztítótűzről szóló gondolatai nem adnak pontos leírást magáról a purgatóriumról ill. a benne tisztuló lelkekről. A korabeli elképzelés szerint a tisztítótűz egyfajta tér volt, míg Katalin írásaiban a purgatórium nem más, mint belső tűz, amely legbelül égeti az embert. Olyan tűz ez, amely tisztulást hoz. Katalin szerint a lélek jól ismeri Isten végtelen szeretetét és tökéletes igazságosságát, és pontosan emiatt szenved, mivel nem tud megfelelően válaszolni e szeretetre. Az Isten iránt táplált szeretet kap tehát lángra, a szeretet, amely megtisztít a bűnöktől.

Katalin látomásait Areopagoszi Szent Dénes „aranycérna” hasonlatával magyarázza, amely összeköti az ember szívét Istennel. Miután Isten megtisztította az embert, magához köti egy arany cérnaszállal, amely nem mást, mint szeretete. Az ember szíve eltelik Isten szeretetével, amely egyetlen vezérfonalává is válik ezáltal.

A pápa Genovai Szent Katalin tanítására hívta fel a zarándokok figyelmét: minél jobban szeretjük Istent és imádkozunk hozzá, annál inkább megmutatkozik majd számunkra és eltölti szívünket szeretetével. Az alázatos szolgálat, amelyről Katalin élete során tanúságot tett, a szeretet példája és bátorítás elsősorban a nőknek, akik nagyban hozzájárulnak a társadalom és az egyház életéhez értékes munkájukkal, amelyet az érzékenység és a szükséget szenvedők iránti figyelem jellemez.

(hh)