XVI. Benedek pápa vasárnap délelőtt 21 újszülöttnek szolgáltatta ki a keresztség szentségét

A családoknak sok nehézséggel kell szembenézniük, hogy a hitre nevelhessék gyermekeiket – XVI. Benedek pápa homíliája Urunk megkeresztelkedésének ünnepén.
Január 9-én, vasárnap délelőtt a pápa a Sixtus-kápolnában mutatott be szentmisét és a hagyománynak megfelelően vatikáni alkalmazottak újszülött gyermekeinek kiszolgáltatta a keresztség szentségét. Idén 13 kisfiú és 8 kislány részesült a keresztségben, a legkisebb közülük mindössze négy hetes, a legnagyobb pedig négy hónapos.

Az öröm és a meghatottság légköre töltötte meg a világhírű, történelmi kápolnát Urunk megkeresztelkedésének ünnepén, amellyel Vízkeresztet követő vasárnap lezárul a karácsonyi időszak. Jézus a Jordán folyó partjainál megkeresztelkedik János által és aláveti magát annak a bűnbánati cselekedetnek, amely megtérésre szólít fel – fejtette ki a pápa szentbeszédében.
Jézus megkeresztelkedése, amelyre ma emlékezünk, az alázat és a szolidaritás logikáját követi. Annak a gesztusa, aki mindenben hozzánk hasonlóvá kíván válni. Ezért sorba áll a bűnösökkel Ő, aki bűn nélküli. Hagyja, hogy bűnösként kezeljék, hogy hordozhassa az egész emberiség vétkeinek súlyát. Jézus gesztusa elővételezi a keresztet, a halál vállalását az emberek bűneiért.

A szülőkhöz fordulva a pápa arra mutatott rá, hogy a keresztség szentsége, amelynek most kiszolgáltatását kérik gyermekeik számára, annak a kölcsönös szeretet-cserének a vonalába illeszkedik bele, amely Istenben jelen van az Atya, a Fiú és a Szentlélek között. Ezért a keresztség szentségének felvételekor a gyermekekre kiárad Isten szeretete és ajándékaival tölti el őket.

Az eredeti bűntől való megszabadulást követően a megkereszteltek számára megkezdődik a kegyelmi élet, amely a Feltámadt Jézus élete – állapította meg XVI. Benedek, majd így folytatta szentbeszédét:

„Kedves barátaim! Az Úr a hittel azt adta nekünk, ami a legértékesebb az életben, vagyis nem más, mint az élet legigazabb és legszebb értelme. A kegyelem révén hiszünk Istenben, megismerjük szeretetét, amellyel üdvözíteni kíván bennünket és meg akar szabadítani a gonosztól, nekünk ajándékozva az örök, igaz életet".

Ezek a gyermekek a keresztség által beléptek Isten népe családjába és ma számukra megkezdődött az életszentség felé vezető út, amely arra törekszik, hogy Jézushoz hasonuljon. Olyan, mintha egy csodálatos fa magvait ültették volna el bennük, amelyet ápolni kell, hogy növekedjen. Az egyház, amely gyermekei közé fogadja ezeket az újszülötteket, a szülőkkel és keresztszülőkkel együtt felelősen kísérje el őket ezen az úton.

A keresztény közösség és a családok közötti együttműködés rendkívül szükségszerű napjaink társadalmában, amelyben a család intézményét több oldalról is veszély fenyegeti. A család számos nehézséggel találkozik küldetése, a hitre való nevelés teljesítése közben. A szilárd kulturális vonatkozási pontok megfogyatkozása, a rohamos társadalmi átalakulás valóban egyre inkább nehezítik a nevelési feladat teljesítését. Szükség van tehát rá, hogy a plébániák egyre jobban támogassák a családokat, a kis családegyházakat a hit átadásában.

Homíliája végén a Szentatya Mária anyai közbenjárásába ajánlotta a keresztség szentségében részesült újszülötteket: növekedjenek és érlelődjenek a hitben, életük hozza meg az életszentség és a szeretet bőséges termését.

(vm)