A II. vatikáni zsinat a harmadik évezred iránytűje – P. Dariusz Kowalczyk SJ sorozata 9.
rész: Gaudium et spes (2)
A Gaudium et spes konstitúció arra kívánt rávilágítani, hogy a zsinat hogyan „értelmezi
az egyház jelenlétét és tevékenységét a mai világban” (2. pont). Figyelembe véve az
egyház és a társadalom közötti találkozás főbb mozzanatait, a konstitúció első helyre
állította a családot, mivel „a személy, valamint az emberi és a keresztény közösség
jóléte szorosan összefügg a házastársi és a családi közösség kedvező helyzetével”
(47. pont).
Ma sokat vitatkoznak az egyház válságának különböző tüneteiről.
Ebben az összefüggésben a leggyakrabban felvetett kérdés a papok helyzetét érinti.
Világos, hogy a lelkipásztorok minősége nagymértékben befolyásolja a keresztény közösségek
minőségét. Az is igaz azonban, hogy az egyház válsága, beleértve a papi hivatások
hiányát és gyengeségét, a katolikus család válságának következménye.
A zsinaton
bemutatott elemzések, amelyek a család gyengeségére vonatkoztak, sajnos ma, 45 év
múltával még időszerűbbek. A család intézményét – olvassuk a Gaudium et spes konstitúcióban
– elhomályosították olyan csapások, mint a válás, az ún. szabad szerelem, az önzés,
a fogamzásgátlás meg nem engedett gyakorlata, továbbá a gazdasági körülmények, amelyek
zavart okoznak a családi életben. II. János Pál „Novo millenio ineunte” k. levelében
megállapította, hogy ami a családot illeti, „az egyház nem engedhet egy bizonyos kultúra
nyomásának, még ha az elterjedt és olykor harcos kultúra is”.
A zsinat arra
szólítja fel a keresztényeket, hogy kötelezzék el magukat a család érdekében „mind
életük tanúságtételével, mind pedig a jóakaratú emberekkel együttműködve” (52. pont).
Az egyháznak, sokkal inkább, mint bármikor, szüksége van olyan férfiakra és nőkre,
akik bölcsen válaszolnak erre a felhívásra. Sőt, a család feladata, hogy az ökumenizmus
és a vallások közötti párbeszéd fő távlatává váljon – fejti ki zsinati sorozatában
P. Dariusz Kowalczyk lengyel jezsuita.