A II. vatikáni zsinat a harmadik évezred iránytűje – P. Dariusz Kowalczyk SJ sorozata
9. rész: Gaudium et spes (2)

A Gaudium et spes konstitúció arra kívánt rávilágítani, hogy a zsinat hogyan „értelmezi az egyház jelenlétét és tevékenységét a mai világban” (2. pont). Figyelembe véve az egyház és a társadalom közötti találkozás főbb mozzanatait, a konstitúció első helyre állította a családot, mivel „a személy, valamint az emberi és a keresztény közösség jóléte szorosan összefügg a házastársi és a családi közösség kedvező helyzetével” (47. pont).

Ma sokat vitatkoznak az egyház válságának különböző tüneteiről. Ebben az összefüggésben a leggyakrabban felvetett kérdés a papok helyzetét érinti. Világos, hogy a lelkipásztorok minősége nagymértékben befolyásolja a keresztény közösségek minőségét. Az is igaz azonban, hogy az egyház válsága, beleértve a papi hivatások hiányát és gyengeségét, a katolikus család válságának következménye.

A zsinaton bemutatott elemzések, amelyek a család gyengeségére vonatkoztak, sajnos ma, 45 év múltával még időszerűbbek. A család intézményét – olvassuk a Gaudium et spes konstitúcióban – elhomályosították olyan csapások, mint a válás, az ún. szabad szerelem, az önzés, a fogamzásgátlás meg nem engedett gyakorlata, továbbá a gazdasági körülmények, amelyek zavart okoznak a családi életben. II. János Pál „Novo millenio ineunte” k. levelében megállapította, hogy ami a családot illeti, „az egyház nem engedhet egy bizonyos kultúra nyomásának, még ha az elterjedt és olykor harcos kultúra is”.

A zsinat arra szólítja fel a keresztényeket, hogy kötelezzék el magukat a család érdekében „mind életük tanúságtételével, mind pedig a jóakaratú emberekkel együttműködve” (52. pont). Az egyháznak, sokkal inkább, mint bármikor, szüksége van olyan férfiakra és nőkre, akik bölcsen válaszolnak erre a felhívásra. Sőt, a család feladata, hogy az ökumenizmus és a vallások közötti párbeszéd fő távlatává váljon – fejti ki zsinati sorozatában P. Dariusz Kowalczyk lengyel jezsuita.

(vm)