„A vallásszabadság a béke útja” – folytatjuk a Szentatya békevilágnapi üzenetének ismertetését

XVI. Benedek pápa 2011. január elsejére, a 44. béke világnapra írt üzenete rendkívül időszerű, amint azt az elmúlt napok tragikus eseményei, a keresztények ellen a karácsonyi időszakban is elkövetett merényletek bizonyítják. A pápa üzenetének vezérfonala a vallásszabadság és a béke szoros kapcsolata. A vallásszabadság az ember alapvető hivatása, elidegeníthetetlen és egyetemes joga, a béke megvalósulásának egyik feltétele, amelyet ma továbbra is veszély fenyeget. Mai adásunkban az üzenet 10-12. pontját ismertetjük részletesebben.

Szeretetben és igazságban élni
10. A globalizált világban, amely egyre inkább többnemzetiségű és többvallású, a nagy vallások az egység és a béke fontos tényezőjét jelenthetik az emberi család számára. Vallási meggyőződésük és a közjó racionális keresése alapján a vallások követőinek feladata, hogy felelősségteljesen éljék meg elkötelezettségüket olyan környezetben, amely biztosítja számukra a vallásszabadságot. A különféle vallásos kultúrákból el kell utasítani mindent, ami ellentétes a férfiak és nők méltóságával, viszont közkinccsé kell tenni azokat az értékeket, amelyek pozitívak a társadalmi együttélés számára.
A világvallások vezetői, szerepüknél fogva, valamint tekintettel közösségeikben gyakorolt befolyásukra és tekintélyükre, az elsők között mutassanak példát a kölcsönös tiszteletről és a párbeszédről. A keresztényeket Istenbe, a Jézus Krisztus Atyjába vetett közös hit arra buzdítja, hogy testvérként éljenek és működjenek együtt egy olyan világ építésén, amelyben az emberek és a népek „nem ártanak, s nem pusztítanak (…), mert a föld úgy tele lesz az Úr ismeretével, mint ahogy betöltik a vizek a tengert” (Iz 11,9).

A párbeszéd, mint a közös keresés
11. Az egyház számára a különböző vallások követői közötti párbeszéd fontos eszközt jelent, hogy együttműködhessen minden vallási közösséggel a közjó érdekében. Az egyház nem utasít el semmit, ami igaz és szent a különféle vallásokban. „Őszinte tisztelettel szemléli ezeket az élet- és magatartásformákat, tanításokat és erkölcsi parancsolatokat, melyek sokban különböznek attól, amit ő maga hisz és tanít, mégis nem ritkán tükrözik annak az Igazságnak a sugarát, aki megvilágosít minden embert” – idéz üzenetében a pápa a „Nostra aetate” k. zsinati dokumentum második pontjából.

Az egyház nem a relativizmus vagy a vallási szinkretizmus, a vallások egybemosásának útját jelöli meg. Feladata, hogy hirdesse Krisztust, aki „az út, az igazság és az élet” (Jn 14,6). Az emberek Őbenne találják meg a vallásos élet teljességét, és akiben Isten kiengesztelt önmagával mindeneket. Ez nem zárja ki a párbeszédet és az igazság közös keresését az élet különféle területein.

A pápa már január elsejére írt béke világnapi üzenetében emlékeztetett rá, hogy idén ünnepeljük az Assisi béketalálkozó 25. évfordulóját. Tiszteletre méltó II. János Pál 1986-ban hívta össze Szent Ferenc városába a világ nagy vallásainak vezetőit, akik tanúságot tettek arról, hogy a vallás az egység és a béke tényezője, nem pedig a megosztásé és a konfliktusoké. A negyedszázaddal ezelőtti tapasztalat emléke remény oka a jövő számára, amelyben minden hívő az igazságosság és a béke munkásaivá válnak.

Erkölcsi igazság a politikában és a diplomáciában.
12. A politika és a diplomácia, a világ nagy vallásai által felkínált erkölcsi és spirituális kincsre tekintve fedezze fel és szögezze le az egyetemes igazságot, alapelveket és értékeket. Ezek tagadása a személy méltóságának tagadása lenne. Mit jelent azonban a gyakorlatban a politikai és diplomáciai életben az erkölcsi igazság előmozdítása? Azt jelenti, hogy a tények objektív és átfogó ismeretének alapján felelősen cselekszünk; azt jelenti, hogy lebontjuk a politikai ideológiákat, amelyek az igazság és az emberi méltóság helyébe lépve álértékeket akarnak előmozdítani a béke, a fejlődés és az emberi jogok ürügyével; továbbá szüntelen törekvést jelent arra, hogy a pozitív törvény a természeti törvény alapelveire épüljön.

Mindez összhangban áll a személy méltóságának és értékének tiszteletben tartásával, ahogyan ezt 1945-ben az Egyesült Nemzetek Szervezetének Chartája leszögezte. A dokumentum felsorolja azokat az egyetemes értékeket és erkölcsi alapelveket, amelyek vonatkozási pontot jelentenek a szabályok, az intézmények, az emberi együttélést szabályozó rendszerek részére nemzeti és nemzetközi szinten.
(vm)