XVI. Benedek homíliája a hálaadó vesperáson

A Karácsony az idők „teljességére” hívja fel a figyelmünket, vagyis a Jézus által minden embernek elhozott, megújulást adó üdvösségre – hangsúlyozta a pápa az év végi hálaadásra összegyűlt híveknek a Szent Péter bazilikában megtartott vesperáson. Bár a mi emberi időnk tele van rosszal, szenvedéssel, mindefajta drámával, ugyanakkor végleges és kitörölhetetlen módon magába zárja a Megváltó Krisztus örömteli és megszabadító újdonságát is. Karácsony arra hív bennünket, hogy újra találjunk rá Isten jelenlétére és szeretetére, aki mindennapi életünkben is megajándékoz bennünket az üdvösséggel. Fedezzük fel, hogy még a nehéz pillanatokban is életünk az Úr kegyelmében gazdag. A 2010-es év végén is szükséges, hogy felemeljük Istenhez köszönetünket szeretetéért – emelte ki a pápa.

A Szentatya külön megemlékezett a nehézségben élőkről, akik az ünnep napjai során is szenvednek és problémákkal küzdenek. Mindannyiukat biztosította arról, hogy gondolataiba foglalja és imáival kíséri őket.

A katolikus egyház segíti a megkeresztelteket, hogy hűségesen meg tudják élni küldetésüket és hogy tanúságot tegyenek a hit szépségéről. Annak érdekében, hogy Krisztus hiteles tanítványai lehessünk, alapvető segítséget kapunk az Isten Szaváról folytatott mindennapi elmélkedésből. Egyre nagyobb szükség van az Evangélium hirdetésére, hogy az emberek megnyíljanak a kis Jézussal való találkozásra, aki értünk született. A pápa utalt a 2000-es jubileumi évben az Evangélium meghallgatására létrehozott központokra. Arra buzdított, hogy szülessenek újjá ezek a központok, de nemcsak a lakóközösségekben, hanem a kórházakban, a munkahelyeken és ott, ahol az új nemzedékek és a kultúra formálódnak. Isten Szava hallgatásának kiemelt helye a szentmise. A plébánosokat és a papokat arra ösztönözte beszédében a pápa, hogy hozzanak létre liturgikus csoportokat, amelyek a szertartáson szolgálnak és olyan katekézist mondjanak, amely segít mindenkinek, hogy jobban megismerje az eucharisztikus misztériumot, amelyből a szeretetről való tanúságtétel forrásozik.

A vesperáson XVI. Benedek hálát adott az Úrnak az elmúlt évben kapott kegyelmekért. Külön megemlékezett a római Termini-pályaudvarnál műküdő Caritas szállón tett látogatásáról. Az önkéntesek nagylelkű szolgálata által sok ember kézzel foghatóan megtapasztalhatja Isten szeretetét. Hangsúlyozta: nagy aggodalomra ad okot, hogy számos család él nehézségek között. Arra kérte az egyházi közösséget, hogy álljanak azok mellett, akik szegénységben és hátrányos körülmények között élnek. Isten végtelen szeretete járja át szívünket, amely arra ösztönözte, hogy Fiát adja értünk.

A vesperáson mondott homíliája végén XVI. Benedek arra hívta a híveket, hogy reménnyel tekintsenek a jövőbe, a „Te Deum” szavaival: „In te, Domine, speravi: non confundar in aeternum!” – Uram, te vagy a mi reményünk, nem szégyenülök meg örökké”. Isten Anyja, Szűz Mária karja és szíve továbbra is a világnak adja Jézust, Fiát és Megváltónkat. Benne van reményünk, mert minden ember számára Tőle jött az üdvösség és a béke – zárta a pápa homíliáját a december 31-én tartott vesperáson a Szent Péter bazilikában.

(sv)