A család a szabadság és a béke iskolája – folytatjuk XVI. Benedek pápa béke világnapi üzenetének részletes ismertetését

4. pont
Ha a vallásszabadság a béke útja, akkor a vallásos nevelés kiváltságos módon azt szolgálja, hogy az új nemzedékek képesek legyenek a másikban testvérüket felismerni, hogy mindnyájan érezzék: élő tagjai ugyanannak az emberi családnak, amelyből senkit sem lehet kizárni.
A házasságon alapuló család, amely egy férfi és egy nő közötti bensőséges és egymást kiegészítő kapcsolat kifejezése, ebben az értelemben a gyermekek képzésének, valamint társadalmi, kulturális, erkölcsi és spirituális növekedésének első iskolája. A szülők mindig elsőként tegyenek tanúságot gyermekeiknek az igazság keresése és az Isten szeretete felé irányuló életről. A szülőknek meg kell adni a lehetőséget, hogy mindig szabadon, kényszer nélkül és felelősen adhassák át gyermekeiknek saját hitük, értékeik és kultúrájuk örökségét. A család, az emberi társadalom alapsejtje továbbra is elsődleges helye a harmonikus kapcsolatokra való nevelésnek, amelyekre törekedni kell az egyéni, nemzeti és nemzetközi élet minden szintjén.
Ezen az úton kell bölcsen végighaladni, előkészítve a fiatalokat, hogy vállalják felelősségüket az életben, egy szabad társadalomban, a megértés és a béke légkörében.

Közös kincs
5. pont
A személy méltóságában gyökerező alapvető jogok és szabadságok között a vallásszabadság sajátos helyet foglal el. Amikor elismerik a vallásszabadságot, akkor a személy méltóságának gyökereit tartják tiszteletben, megerősítik a népek etikai tudatát és intézményeit. Ezzel szemben, amikor tagadják a vallásszabadságot, amikor arra tesznek kísérletet, hogy megakadályozzák a hit megvallását és a hit szerinti életet, megsértik az emberi méltóságot, veszélyeztetik az igazságosságot és a békét, amelyek a Legfőbb Igaz és Legfőbb Jó fényében felépített helyes társadalmi renden alapulnak.

A vallásszabadság ebben az értelemben politikai és jogi vívmány is. Alapvető jó: minden személynek meg kell adni a lehetőséget, hogy szabadon gyakorolhassa vallását vagy hitét, nyilvánosan és a magánéletben, az oktatásban, az ügyintézésben, az ismeretterjesztésben, az istentiszteletben, a rítusok megtartásában. A személyt nem kellene akadályozni abban, hogy esetleg más vallásra térjen, vagy egyikhez se csatlakozzon.

A vallásszabadság nem a hívek kizárólagos kincse, hanem a föld minden népe egész családjának tulajdonát képezi. A jogállam nélkülözhetetlen eleme. Tagadása együtt jár minden alapvető jog és szabadság megsértésével, mivel azok szintézise és csúcspontja.

A vallásszabadság – II. János Pál szavait idézve – egyfajta „lakmuszpapír”, amely megmutatja, hogy milyen mértékben tartják tiszteletben a többi emberi jogot.

A vallás közéleti dimenziója
6. pont
A vallásszabadság, mint minden más szabadság, bár a magánszférából indul ki, a többi emberrel való kapcsolatban nyilvánul meg. A kapcsolatok, relációk nélküli szabadság nem teljes szabadság. A vallásszabadság sem merül ki az egyéni, személyes dimenzióban, hanem az emberi közösségben, a társadalomban valósul meg. Az emberi relációk, kapcsolatok a vallásszabadság döntő alkotóelemei, amelyek a hívők közösségét arra késztetik, hogy a szolidaritást gyakorolják a közjó érdekében. Ebben a közösségi dimenzióban minden személy továbbra is egyedi és megismételhetetlen, ugyanakkor teljesen megvalósítja önmagát a másokkal való kapcsolatokban.

Tagadhatatlan a vallási közösségek hozzájárulása a társadalmak építéséhez. Számos karitatív és kulturális intézmény tanúskodik a hívek építő szerepéről a társadalmi életben. Még fontosabb a vallás etikai hozzájárulása a politika terén. Ezért a vallást nem lenne szabad háttérbe szorítani, vagy megtiltani, hanem a közjó előmozdításához való értékes hozzájárulásnak kell tekinteni – fejti ki béke világnapi üzenetében XVI. Benedek pápa.

(vm)