„Az emberiség kovásza” – P. Federico Lombardi SJ heti jegyzete az Octava Dies vatikáni televíziós műsorban

Isten országa olyan, mint az „emberiség kovásza”: ha hiányozna, elfogyna a fejlődéshez szükséges erő, vagyis a közjó érdekében való tevékenység, az embertársainkért folytatott önzetlen szolgálat, az igazságosságért végzett békés harc. Hinni Istenben, aki osztozni akart velünk a történelemben, egy állandó bátorítás a vele való együttműködésre még akkor is, ha sokszor ellentmondásokba ütközünk. A pápa karácsonyi üzenetének szavai megvilágítják az óévből újévbe tartó utat. Mérleget készítünk a történtekről és új célokat állítunk magunk elé miközben a múltba tekintünk és a jövő felé nézünk.

Így van ez a hívekkel is, akik bár a földön járnak, ugyanakkor nyitott szemekkel az égre szegezik tekintetüket. Akár a karácsonyi, akár a Béke világnapjára szóló üzenet a vallásszabadságról az Egyház figyelmét az egyes földrészeken, körülöttünk zajló eseményekre irányítja. Viszont elsősorban azt kell észrevennünk, hogy a történelem a hit fénye által való olvasata mélyen megragadja az emberiség materiálisabb és földhözragadtabb valamint az erkölcsi és spirituális dimenziók közötti kapcsolatot. Ebben az összefüggésben a személy méltóságától elválaszthatatlan kérdés, a vallásszabadság, a békére vezető feltételek egyike. Így tehát, mint ahogy azt Benedek pápa is hangsúlyozta a Westminster Hall-ban mondott beszédében, a vallás nem a társadalom életének egy problémája, hanem a megoldás alapvető része. Csakis a hit és az értelem közti szövetség által – nem pedig a köztük történő összeütközésekben – tudunk bizalommal a jövő kihívásaival szembe nézni – írja eheti Octava Dies jegyzetében P. Federico Lombardi jezsuita.

(hh)