Újév és Vízkereszt ünnepére – P. Szabó Ferenc SJ elmélkedése

Karácsony nyolcada most szombatra esik: Szűz Mária, Isten Anyja ünnepe, egyben újév napja és VI. Pál kezdeményezésére a Béke Világnapja, a következő vasárnap pedig Vízkereszt (Urunk megjelenése) ünnepe. Több szempontra kitérhet tehát a homília, de mind egyetlen forrásból származik: karácsony misztériumából.

Az esztendőfordulón vissza- és előretekintünk. Hálát adunk az elmúlt év minden jótéteményéért: Isten természetes és kegyelmi ajándékaiért, az egészségért és sikeres munkáért, de a megpróbáltatásokat, magunk és szeretteink szenvedéseit is úgy tekintjük, mint a szerető Atya „próbáinak áldott kését” (Tóth Árpád verséből), amely új lelki szépségeket teremni sebez bennünket. Persze, ehhez hit kell, hogy a bajokat, szenvedéseket keresztnek tekintsük, amelyeket Krisztus keresztjéhez kapcsolunk az ő segítségével.

Az év végi hálaadáskor és az újesztendő kezdetén gondolunk az idő múlására, és eszmélődve - Jézus nevében kezdve az újévet – új lendületet veszünk, hogy Isten szándéka szerint használjuk fel – az ő dicsőségére és testvéreink szolgálatára – az elkövetkező időt. Nem tudjuk, mit hoz a jövő, de Isten Gondviselésében bizakodva előre aláírjuk a tiszta lapot, amelyre Ővele írjuk személyes történetünket. Az újévi liturgia átveszi a Számok könyvéből (6,22-27) az ároni áldást. Mózesnek „diktálta” az Úr: „Áldjon meg téged az Úr és őrizzen meg téged! Ragyogtassa rád orcáját az Úr! Fordítsa feléd orcáját az Úr és adjon neked békességet!” Kérjük az Úr áldását újesztendőre!

Szűz Mária Isten Anyja ünnepén a Galata-levélből (4, 4-7) olvassuk: „Amikor elérkezett az idők teljessége, Isten elküldte fiát, aki asszonytól született, s a törvény alattvalója lett.” Isten Fia és Mária Fia által nyertük el a fogadott fiúságot (istengyermekséget). „Mivel pedig fiak vagytok, Isten elküldte Fiának Lelkét szívünkbe, aki ezt kiáltja: ’Abba, Atya!’ Tehát nem rabszolga többé, hanem fiú, ha pedig fiú, akkor Isten által örökös is.” Ebben a csodálatos isteni üdvösségtervben, amelyért hálát kell adnunk az Efezusi levél nyitányával is, illeszkedik be Szűz Mária, Isten egyszülött Fiának édesanyja. Ha az Atya öröktől fogva, még a világ teremtése előtt elhatározta, hogy Fia megtestesülésével és kereszthalálával váltja meg a világot, szüksége volt egy asszonyra. Máriától, az ő hitétől és beleegyezésétől függött tehát a világ, a mi üdvösségünk.

Kell-e ennél nagyszerűbb, ragyogóbb forrás vagy alap az igazi Mária-tisztelethez?! Ezt egyaránt mondjuk protestáns testvéreink felé, de azoknak is, akik állítólagos Mária-jelenésekkel és üzenetekkel támasztják alá - nem igazi hitüket, hanem – hiszékenységüket. Az újszövetségi kinyilatkoztatáson és az egyházi mariológián kívül nem kell semmiféle magán kinyilatkoztatásra buknunk, hivatkoznunk. Ez az Egyház hivatalos tanítása. VI. Pál pápa Marialis cultus kezdetű apostoli levele is ezt fejtette ki a helyes Mária- tiszteletről.

Újév napja egyben a Béke világnapja. VI. Pál óta a pápák üzeneteket fogalmaznak meg erre a napra, hogy felhívják a figyelmet a világbéke egy-egy szempontjára. Mindig hangsúlyozzák, hogy igazságosság, a jog tisztelete nélkül nem lehet béke. Mert, ahogy a II. vatikáni zsinat tömören tanítja (GS 78): „A béke nem csupán a háború hiánya, nem is szűkíthető le a szembenálló erők egyensúlyának állandósítására, nem is hatalmi intézkedésekből fakad, hanem valóban és sajátosan ’az igazságosság műve’ (Iz 32, 17).

A rend gyümölcse…” Továbbá „a béke a szeretetnek is gyümölcse, mely meghaladja azt a határt, ameddig az igazságosság el tud menni. A felebaráti szeretetből fakadó földi béke pedig Krisztusnak az Atyaistenből áradó békéjének előképe és hatása. Maga a megtestesült Fiú ugyanis, a Béke Fejedelme, kereszthalála által minden embert kiengesztelt Istennel, s egy népben és egy testben állítva helyre valamennyiük egységét, a saját testében ölte meg a bűnt, a föltámadásban megdicsőülve pedig kiárasztotta az emberek szívébe a szeretet Lelkét. Éppen ezért minden kereszténynek szól a sürgető felhívás, hogy ’szeretetben cselekedve az igazságot’ (Ef 4, 15) fogjon össze minden igazán békeszerető emberrel a béke kiesdésére és fölépítésére.”

Végül vasárnap Vízkereszt lévén a napkeleti bölcsekről szóló elbeszélést olvassuk Máté evangéliumából. Anélkül, hogy részleteznénk a bölcseket a Messiáshoz vezérlő betlehemi csillagról szóló hagyományt, kitérhetünk a mai ember megváltás- és istenkeresésére. Ma, amikor egyre erőteljesebben hirdetik a vallási pluralizmust, mi katolikusok megvalljuk: Nincs másban üdvösség, mint Jézus Krisztusban.

Jézus neve is üdvözítőt jelent. Amikor a zsinat egyházával tisztelettel tekintünk a vallások sok évezredes, tapogatódzó istenkeresésére, és elismerjük bennük az igazság fel-felcsillanó szikráját, határozottan valljuk, hogy Jézusban van az Igazság, Ő maga az Igazság, az egyetlen Üdvözítő. A vallásokat úgy tekinthetjük, mint előkészületeket Jézus Krisztus eljövetelére, az Ószövetséget pedig – Szent Pál kifejezésével – mint Isten pedagógiáját, amellyel Izraelt, a választott népet nevelt a próféták által, hogy Messiást-váró közösség legyen.

(Gal 4, 4-7; Lk 2, 16-21; Mt 2, 1.12)