„Isten szeret bennünket, hogy mi is tudjunk szeretni” – a pápa homíliája Karácsony
vigíliáján
XVI. Benedek pápa december 24-én, Karácsony vigíliáján este 10 órai kezdettel mutatta
be a szentmisét a vatikáni Szent Péter bazilikában 30 bíborossal együtt. A szentmisén
imádkoztak a péteri szolgálatért, az emberi méltóság tiszteletben tartásáért a fogantatás
pillanatától kezdve a természetes halál beálltáig, valamint a népek közötti békés
egymás mellett élésért.
December 24-én, pénteken este csaknem 10 óra volt,
amikor felhangzottak a „Kalenda” ősi himnusz hangjai, bejelentve a világnak Jézus
születését. A valódi Karácsony ekkor kezdődött, amikor megszületett a gyermek Király,
Isten személyes döntéséből – mondta XVI. Benedek pápa. Homíliájában utalt rá, hogy
az egyház a második zsoltár szavaival kezdi a szent éjszaka liturgiáját: „Fiam vagy
nekem, ma adtam neked életet” - ezeket a szavakat Izrael királyainak megkoronázásakor
ejtették ki. A király, aki önmagában véve ugyanolyan ember, mint mások, „Isten fiává”
válik hivatala révén.
„Mert gyermek születik, fiú adatik nekünk, s az ő vállára
kerül az uralom” (Iz 9,5) – olvassuk Izajás próféta könyvében. A király beiktatása
hivatalába olyan, mint egy újjászületés. A király a jövőt hordozza vállán, a remény
jele, ő birtokolja a béke ígéretét. A betlehemi éjszakán ezek a prófétai szavak valósággá
válnak, méghozzá olyan módon, amely elképzelhetetlen lett volna Izajás idejében.
A
gyermek Jézusban megjelenik az új királyság, amelyet Isten elhoz a világba. Ez a gyermek
valóban Istentől született. Isten örökös Szava ő, aki egymáshoz kapcsolja az emberiséget
és az istenséget.
A betlehemi éjszakán beteljesedett ígéret végtelenül nagyobb
és a világ szempontjából sokkal alázatosabb, mint amit a prófétai szó megsejtetett.
Sokkal nagyobb, mert ez a gyermek valóban Isten Fia. Megszűnt a végtelen távolság
Isten és az ember között. Isten valóban „leszállt” a mennyből, belépett a világba,
egy lett közülünk, hogy mindnyájunkat magához vonzzon. Ez a gyermek valóban Emmanuel,
a velünk-való-Isten. Országa valóban kiterjed a világ minden határáig. Az egész világot
átölelő jelenlétével az Oltáriszentségben valóban létrehozta a béke szigeteit. Ez
a gyermek meggyújtotta az emberekben a jóság világosságát és erőt adott nekik ahhoz,
hogy ellenálljanak a hatalom zsarnokságának. Országát a szívekből kiindulva építi.
Azonban
az is igaz, hogy a „sanyargató botot” még nem törték össze, ma is katonák csizmái
tapossák a földet és nem égették még el a „vérben forgatott” ruhákat (vö. Iz 9,4).
Hálát adunk azért, hogy Isten, mint gyermek szinte koldulja szeretetünket és békéjével
tölti el szívünket. Ez az öröm egyben ima is: Urunk, valósítsd meg maradéktalanul
ígéretedet. Törd össze a sanyargató botot, égesd el a harcosok saruit, add, hogy szűnjön
meg a vérben forgatott ruhák ideje, jöjjön el igazságod, szereteted uralma.
A
pápa ezután a Lukács evangéliumából vett idézetről elmélkedett: Mária „megszülte elsőszülött
fiát” (Lk 2,7). Az „elsőszülött” jelző független attól, hogy utána még születnek-e
testvérei a gyermeknek vagy sem. Jézus az „elsőszülött” Fiú, akit Isten a világba
küld, benne foglaltatnak össze az Izraelnek tett ígéretek. Az elsőszülött különös
módon tartozik Istenhez: elrendeltetése az áldozat. Jézus keresztáldozatában ez egyedülálló
módon teljesedik be: Jézus az emberiségnek felkínálja Istent és az embert Istenhez
kapcsolja. Az ember azért lehet Isten képmása, mert Jézus Isten és Ember, Isten és
az ember valódi képmása. A feltámadásban Jézus mindnyájunk számára lerombolta a halál
falát. Megteremti az igazi testvériséget az emberek között. Istennek ez az új családja
akkor veszi kezdetét, amikor Mária pólyába takarta és jászolba fektette „elsőszülött”
fiát.
Az evangéliumi szakasz végül arról szól, hogy angyalok mennyei serege
dicsérte Istent: „Dicsőség a magasságban Istennek, és békesség a földön a jóakaratú
embereknek” (Lk 2,14). Isten dicsősége, amelyből minden szépség származik, csodálatot
és örömöt vált ki belőlünk. Ezen az éjszakán megpillantjuk Isten világosságát, de
a szent éjszakán az angyalok üzenete az emberekről is szól.
A pápa homíliájában
utalt rá, hogy ezeknek a soroknak kétféle fordítása ismert. Az egyik: békesség az
embereknek, akiket Isten szeret, a másik pedig a jóakaratú emberről szól. Melyik a
helyes fordítás? – tette fel a kérdést a Szentatya. Mindkettőt együtt kell olvasnunk,
csak így érthetjük meg helyesen az angyali üzenetet. Téves lenne, ha egyrészt kizárólag
csak Isten művét ismernénk el, illetve ha egyfajta moralizáló értelmezés szerint azt
hinnénk, hogy az ember puszta jóakaratával megválthatja önmagát.
A kegyelem
és a szabadság összetartoznak: Isten szeretete, amely megelőz bennünket, és amely
nélkül nem szerethetnénk őt, valamint válaszunk, amelyet Isten vár tőlünk. A kegyelem
és a szabadság elválaszthatatlanul összefonódnak egymással. Isten azért szeret bennünket,
hogy olyan emberekké legyünk, akik vele együtt szeretünk és így megvalósul a világ
békéje – mondta homíliájában Karácsony vigíliáján XVI. Benedek pápa.
A szertartás
végén gyermekek virágcsokrokat helyeztek el a vatikáni bazilikában felállított jászolba,
amely előtt a pápa csöndes imába mélyedt.