2010-12-25 18:10:16

„Isten szeret bennünket, hogy mi is tudjunk szeretni” – a pápa homíliája Karácsony vigíliáján


XVI. Benedek pápa december 24-én, Karácsony vigíliáján este 10 órai kezdettel mutatta be a szentmisét a vatikáni Szent Péter bazilikában 30 bíborossal együtt. A szentmisén imádkoztak a péteri szolgálatért, az emberi méltóság tiszteletben tartásáért a fogantatás pillanatától kezdve a természetes halál beálltáig, valamint a népek közötti békés egymás mellett élésért.

December 24-én, pénteken este csaknem 10 óra volt, amikor felhangzottak a „Kalenda” ősi himnusz hangjai, bejelentve a világnak Jézus születését. A valódi Karácsony ekkor kezdődött, amikor megszületett a gyermek Király, Isten személyes döntéséből – mondta XVI. Benedek pápa. Homíliájában utalt rá, hogy az egyház a második zsoltár szavaival kezdi a szent éjszaka liturgiáját: „Fiam vagy nekem, ma adtam neked életet” - ezeket a szavakat Izrael királyainak megkoronázásakor ejtették ki. A király, aki önmagában véve ugyanolyan ember, mint mások, „Isten fiává” válik hivatala révén.

„Mert gyermek születik, fiú adatik nekünk, s az ő vállára kerül az uralom” (Iz 9,5) – olvassuk Izajás próféta könyvében. A király beiktatása hivatalába olyan, mint egy újjászületés. A király a jövőt hordozza vállán, a remény jele, ő birtokolja a béke ígéretét. A betlehemi éjszakán ezek a prófétai szavak valósággá válnak, méghozzá olyan módon, amely elképzelhetetlen lett volna Izajás idejében.

A gyermek Jézusban megjelenik az új királyság, amelyet Isten elhoz a világba. Ez a gyermek valóban Istentől született. Isten örökös Szava ő, aki egymáshoz kapcsolja az emberiséget és az istenséget.

A betlehemi éjszakán beteljesedett ígéret végtelenül nagyobb és a világ szempontjából sokkal alázatosabb, mint amit a prófétai szó megsejtetett. Sokkal nagyobb, mert ez a gyermek valóban Isten Fia. Megszűnt a végtelen távolság Isten és az ember között. Isten valóban „leszállt” a mennyből, belépett a világba, egy lett közülünk, hogy mindnyájunkat magához vonzzon. Ez a gyermek valóban Emmanuel, a velünk-való-Isten. Országa valóban kiterjed a világ minden határáig. Az egész világot átölelő jelenlétével az Oltáriszentségben valóban létrehozta a béke szigeteit. Ez a gyermek meggyújtotta az emberekben a jóság világosságát és erőt adott nekik ahhoz, hogy ellenálljanak a hatalom zsarnokságának. Országát a szívekből kiindulva építi.

Azonban az is igaz, hogy a „sanyargató botot” még nem törték össze, ma is katonák csizmái tapossák a földet és nem égették még el a „vérben forgatott” ruhákat (vö. Iz 9,4). Hálát adunk azért, hogy Isten, mint gyermek szinte koldulja szeretetünket és békéjével tölti el szívünket. Ez az öröm egyben ima is: Urunk, valósítsd meg maradéktalanul ígéretedet. Törd össze a sanyargató botot, égesd el a harcosok saruit, add, hogy szűnjön meg a vérben forgatott ruhák ideje, jöjjön el igazságod, szereteted uralma.

A pápa ezután a Lukács evangéliumából vett idézetről elmélkedett: Mária „megszülte elsőszülött fiát” (Lk 2,7). Az „elsőszülött” jelző független attól, hogy utána még születnek-e testvérei a gyermeknek vagy sem. Jézus az „elsőszülött” Fiú, akit Isten a világba küld, benne foglaltatnak össze az Izraelnek tett ígéretek. Az elsőszülött különös módon tartozik Istenhez: elrendeltetése az áldozat. Jézus keresztáldozatában ez egyedülálló módon teljesedik be: Jézus az emberiségnek felkínálja Istent és az embert Istenhez kapcsolja. Az ember azért lehet Isten képmása, mert Jézus Isten és Ember, Isten és az ember valódi képmása. A feltámadásban Jézus mindnyájunk számára lerombolta a halál falát. Megteremti az igazi testvériséget az emberek között. Istennek ez az új családja akkor veszi kezdetét, amikor Mária pólyába takarta és jászolba fektette „elsőszülött” fiát.

Az evangéliumi szakasz végül arról szól, hogy angyalok mennyei serege dicsérte Istent: „Dicsőség a magasságban Istennek, és békesség a földön a jóakaratú embereknek” (Lk 2,14). Isten dicsősége, amelyből minden szépség származik, csodálatot és örömöt vált ki belőlünk. Ezen az éjszakán megpillantjuk Isten világosságát, de a szent éjszakán az angyalok üzenete az emberekről is szól.

A pápa homíliájában utalt rá, hogy ezeknek a soroknak kétféle fordítása ismert. Az egyik: békesség az embereknek, akiket Isten szeret, a másik pedig a jóakaratú emberről szól. Melyik a helyes fordítás? – tette fel a kérdést a Szentatya. Mindkettőt együtt kell olvasnunk, csak így érthetjük meg helyesen az angyali üzenetet. Téves lenne, ha egyrészt kizárólag csak Isten művét ismernénk el, illetve ha egyfajta moralizáló értelmezés szerint azt hinnénk, hogy az ember puszta jóakaratával megválthatja önmagát.

A kegyelem és a szabadság összetartoznak: Isten szeretete, amely megelőz bennünket, és amely nélkül nem szerethetnénk őt, valamint válaszunk, amelyet Isten vár tőlünk. A kegyelem és a szabadság elválaszthatatlanul összefonódnak egymással. Isten azért szeret bennünket, hogy olyan emberekké legyünk, akik vele együtt szeretünk és így megvalósul a világ békéje – mondta homíliájában Karácsony vigíliáján XVI. Benedek pápa.

A szertartás végén gyermekek virágcsokrokat helyeztek el a vatikáni bazilikában felállított jászolba, amely előtt a pápa csöndes imába mélyedt.

(vm)








All the contents on this site are copyrighted ©.