„Tovább kell vinni a lángot, amelyet ezer éve Szent István gyújtott meg Erdélyben”
- Jakubinyi György gyulafehérvári érsek karácsonyi köszöntője
Az első adventi várakozásunk
Karácsonykor beteljesedett. Várakozásunk emlékezés volt: együtt éreztünk az ősökkel,
az ószövetségi választott néppel, bűnbánatot tartottunk, együtt imádkoztunk a prófétával:
„Harmatozzatok égi magasok! Téged vár epedve a halandók lelke, jöjj el, édes Üdvözítőnk”
(vö. Iz 45,8).
Visszatekintünk az elmúlt esztendőre. Mint mindig, volt öröm
és bánat, volt nekilendülés és lankadás, volt új kezdet és volt abbahagyás is. Erdélyország,
és benne a gyulafehérvári római katolikus érsekség, Szent István alapítása állja a
sarat. Átvészelte a 150 évig tartó száműzetést püspök nélkül az erdélyi fejedelemség
idején (1556-1713), megmaradt a kommunista idő 44 éve alatt is hitvalló részegyháznak
(1945-1989). És most, húsz éve már a demokráciában, három éve Európában, tovább kell
vinni a lángot, amelyet ezer éve Szent István gyújtott meg itt, Erdélyben.
Az
elmúlt esztendőben temettük el Erdély első megyésérsekét, Bálint Lajos gyulafehérvári
római katolikus érseket kérése szerint szülőfalujában, Csíkdelnén. Április 4-én, húsvétvasárnap
költözött az örök Hazába, miután reggel még magánkápolnájában bemutatatta a legszentebb
húsvéti áldozatot. Vele új korszak kezdődött egyházmegyénkben, mert a Szentatya az
erdélyi magyar püspökök kérését részben teljesítette: 1991. augusztus 5-én közvetlen
a Szentszéknek alárendelt érsekség rangjára emelte a gyulafehérvári, volt erdélyi
püspökséget. Az öröm nem volt teljes, mert az erdélyi történelmi egyháztartomány felállítása
még hátra van.
Közös örömünkre szolgált, hogy a folyamatban levő romániai
16 boldoggá avatási perből az első befejezést nyert Bogdánffy Szilárd nagyváradi titkos
vértanú püspök (1911-1953) boldoggá avatásával Nagyváradon október 30-án. Élete mind
a négy magyar erdélyi egyházmegyét magába foglalja, mert a Csanádi egyházmegyében
született, Szatmár-Nagyváradon dolgozott és a gyulafehérvári egyházmegyében halt meg
börtönben. Erdélyben csalódást okozott az, hogy Isten Szolgája, Márton Áron. hitvalló
ügyében még újabb adatokat kértek a már beadott iratgyűjteménybe, és a hitvallónál
szükséges csodát sem tudtuk még kiimádkozni a jó Istentől. Ebben a tanévben
két újmisést szenteltem. Négy Paptestvér halt meg, az egyik tragikus körülmények között.
Ősszel a szemináriumban nyolc gyulafehérvári egyházmegyés kispap kezdte meg a tanulmányokat.
Fél millió hívemből jó, ha még 380.000 megmaradt. Mindenütt ravatalozót építenek a
székely falvakban, de bölcsőt kevesebbet faragnak. Ezek a számadatok elszomorítanak.
A Történelem Ura azonban nem hagyhatja magára népét. És bizalmunkat a Csíksomlyói
Máriába vetjük. Ezeréves történelmünk folyamán nagyobb létszámcsökkenést is átvészeltünk.
De azért volt az Advent, hogy ráébredjünk: nekünk is tenni kell valamit azért,
hogy a Mindenható Isten Erdély földjén is jövőt adjon Isten vándorló népének. Ezért
kell komolyan vennünk a Karácsonyt, a Húsvétot, a Pünkösdöt, megváltásunk és keresztény
mivoltunk határköveit. Legegyszerűbb megújulás: boruljunk oda a betlehemi jászol elé
és fogadjuk meg: betartjuk keresztségi fogadásainkat Isten segítségével. Ezt kívánom
Kedves Hallgatóinknak is és minden jóakaratú embernek: áldott, boldog újesztendőt
adjon Mindenkinek a Kis JÉZUS.
Fohászunkkal zárom: Áldjon meg minket Mária,
és az Ő kegyes Szent Fia! Ámen.