A II. vatikáni zsinat a harmadik évezred iránytűje – P. Dariusz Kowalczyk SJ sorozata

6. rész: Lumen gentium
Gyakran halljuk: az egyház tett valamit, nem tett meg valamit, tennie kellene valamit. De mire gondolunk, amikor azt mondjuk, hogy „egyház”? Ahhoz, hogy válaszoljunk erre a kérdésre, utalnunk kell a II. vatikáni zsinat „Lumen gentium” k. konstitúciójára.

Amikor ma az egyházról beszélnek, problémát jelent, hogy gyakran azok vitatkoznak róla, akik nem ismerik azt belülről. Következésképpen főleg rendezetlen érzelmeiket fejezik ki, nem pedig azt a valóságot, miszerint férfiak és nők részét kívánják alkotni annak a testnek, amelyet mi „egyháznak” nevezünk.

A zsinaton visszhangzott a kérdés: egyház, te mit mondasz magadról? Válaszként az egyház – a zsinat révén – úgy mutatkozik be, mint Isten Népe, Krisztus Teste és a Szentlélek Temploma. Tehát nem azért alkotjuk az egyházat, mert szívesen tartozunk egy nemzetközi társulathoz, amelynek feje Rómában van, hanem azért, mert a Legszentebb Szentháromság konkrét közösséget akar, amelyik három alkotóelemen alapul. Ezek: a szó, a szentségek és a karitatív cselekedetek. Bárki, aki az egyházról akar beszélni, nem tekinthet el az egyháznak ettől az önmeghatározásától, még akkor sem, ha – mint nem-hívő – nem osztozik benne.

XVI. Benedek pápa legutóbb megjelent könyvében leszögezi, hogy az egyház nem „érdekcsoport”. Feladata nem az, hogy egy bizonyos „terméket állítson elő vagy azt sikerrel árulja”, hanem az, hogy „mély kapcsolatot tartson fenn magával Istennel (…), legyen szabad emberek olyan közössége, amely túlmutat nemzeteken és kultúrákon”.

Tehát, amikor azt mondjuk, hogy „egyház”, akkor nem pusztán a pápára és a papokra kellene gondolnunk. A zsinat visszaszerezte annak a tudatát, hogy Isten egész népe meghívást kapott prófétai, papi és királyi küldetésre. Mindenki meghívást kapott az életszentségre. Mielőtt tehát bármit is mondanánk az egyházról, tegyük fel magunknak a kérdést: jelenlétünk jobbá, vagy rosszabbá teszi-e az egyházat? – fejezi be zsinati elmélkedését P. Dariusz Kowalczyk lengyel jezsuita.

(vm)