„Isten Fia – Mária Fia” – P. Szabó Ferenc SJ elmélkedése Advent 4. vasárnapjára

Már nem egészen egy hét múlva itt van Karácsony ünnepe. Jézus földi születésére emlékezünk, és ez az emlékezés egyben aktualizálás: Karácsony kegyelme erejében itt és most a ma született Jézus, a világ Üdvözítője elé borulunk, hálát adva azért, hogy az örök Atya Fia „szűzi méhet nem utált”, ahogy a Te Deum-ban énekeljük. A Credóban pedig: „értünk emberekért, a mi üdvösségünkért leszállott a mennyből. Megtestesült a Szentlélek erejéből Szűz Máriától, és emberré lett.” És itt térdet hajtunk a felfoghatatlan misztérium előtt.

A mai evangéliumban Máté apostol/evangélista Jézus eredetének leírásakor hangsúlyozza, hogy beteljesedtek az izajási jövendölések Emmanuelről, a Velünk-lakó-Istenről. Értelmezi a Jézus nevet is: „Ő szabadítja meg népét bűneitől.” Máté a vasárnapi evangéliumi szakasz előtt – evangéliuma elején –felsorolja Jézus nemzetségtábláját Jézus Ábrahám fiának, Dávidnak volt a fia” Ezzel is jelzi, hogy Isten Fia belépett az emberi történelembe, magára vette az elmúlt nemzedékek erényeit és bűneit is, hogy megszabadítson bennünket a bűntől, Ő, aki bűnt nem ismert. Jézus Isten Fia és Dávid leszármazottja. A nemzetségtábla végén József áll, a törvény előtt Mária jegyese/férje, aki Dávid házából származik. Józsefnek, mint Dávid minden leszármazottjának esélye lehetett arra, hogy az ő családjából születik a Messiás. Máté evangéliuma ugyanakkor világosan írja, hogy Jézus anyja, Mária a Szentlélek erejéből fogant.

A szentleckében, a Római levél bevezetőjében Szent Pál ünnepélyes hitvallást tesz az általa hirdetett Jézus Krisztusról: „aki testileg Dávid nemzetségéből született, de Akit a szentség Lelke szerint, a halálból való föltámadás által Isten hatalmas Fiának rendelt”. Jézus, mint ember is megkapta föltámadása által a legfőbb hatalmat, amely Isten örök Fia sajátja. Az örök Ige asszonytól született. Itt elámulunk Isten örök üdvösségtervén (vö. Ef 1): az Atya már a világ teremtése előtt kiválasztott bennünket Jézus Krisztusban, a megtestesült Igében, hogy fogadott gyermekei legyünk. Mindenek előtt Máriát választotta ki.

Az öröktől szabadon elhatározott megtestesüléshez szüksége volt egy asszonyra: öröktől fogva kiválasztotta tehát a názáreti leánykát, akinek egyedülálló szerepet szánt az üdvösség művében. Mária igent mondott az angyal szavára, pedig nem értette, hogy hogyan lehetséges mindaz, amit hírül adott. Igent mondott, mert alázatos volt és hitt. Ezért lett boldogságos. Amint később Jézus, nyilvános működése során a tömegnek kijelentette (amikor anyja és rokonai keresték): a testi rokonságnál fontosabb a hit és Isten Igéjének befogadása.

Karácsonykor Szent János evangéliumának bevezetője figyelmeztet bennünket: Isten azoknak, akik hittel befogadják a megtestesült Igét, hatalmat adott, hogy Isten gyermekei legyenek. Csak ezeknek a hívőknek jelent újjászületést Jézus születése: akik befogadják az ajtajukon kopogtató isteni Gyermeket.

Angelus Silesius költői szavai az egyházatyák tanítását foglalják össze: „Jézus ezerszer megszülethetne Betlehemben, ha lelkedben nem születik meg, mit sem használ neked, még nem vagy megváltva.” Mert a megváltás megtörtént Jézus születése, halála és feltámadása által, de mindenkinek hittel be kell fogadnia az istengyermekség kegyelmét, a Szentlélek ajándékát. Ezt a hitet kérjük Karácsony közeledtével.

(Róm 1, 1-7; Mt 1, 18-24)