„A halál nem az élet utolsó szava” – XVI. Benedek tanítása Giuliani Szent Veronika
olasz misztikus kapucinus szerzetesnőről
A pápa a december 15-ei általános kihallgatáson a XVII. és XVIII. század fordulóján
élt olasz kapucinus szerzetesnő, Giuliani Szent Veronika életéről beszélt a vatikáni
VI. Pál teremben összegyűlt zarándokoknak. Bár nem a középkori misztikusok közé tartozik,
mégis emlékezni kell rá, ugyanis december 27-én ünnepeljük születésének 350. évfordulóját.
A XVI. Gergely pápa által 1839-ben szentté nyilvánított szerzetesnő 1660. december
27-én született a közép-itáliai Mercatellóban a család hetedik gyermekeként, akit
szülei Orsolya névre kereszteltek. Fiatalon, 7 évesen a gyermekek elveszítették édesanyjukat,
majd édesapjukkal Piacenza városába költöztek. Itt érezte meg először a fiatal Orsolya
azt a vágyat, hogy életét Krisztusnak szentelje. Ez a hívás egyre csak erősebbé vált
életében olyannyira, hogy 17 éves korában belépett a kapucinus szerzetesnők Cittá
di Castello-i kolostorába. Életének további részét itt töltötte – vezette be tanítását
XVI. Benedek.
Orsolya a kapucinus szerzetesközösségben a Veronika nevet kapta,
ami annyit jelent: „igaz kép”. Nevének megfelelően Veronika valóban a keresztre feszített
Krisztus valódi képévé vált élete során – mondta a pápa. Egy évvel kolostorba lépését
követően ünnepélyes szerzetesi fogadalmat tett, amely a Krisztus felé vezető út valódi
kezdetét jelentette számára a Jézus szenvedéstörténetéhez fűződő bűnbánaton, misztikus
élményeken, belső szenvedéseken át. 1716-ban, 56 éves korától ő volt a kolostor apátnője
egészen haláláig, 1727-ig. 67 éves korában hunyt el, 50 évet töltött a Cittá di Castello-i
kapucinus kolostorban.
Giuliani Szent Veronika sok írása ránk maradt – folytatta
tanítását a pápa. Levelek, önéletrajzi adatok, versek, valamint naplója, amely az
egyik legjelentősebb forrásnak számít élete megismeréséhez. Összesen mintegy 22 ezer
oldal kézirat, amely 34 évnyi munka eredménye. Veronika kéziratai folyékony szövegek;
nincsenek benne áthúzások, javítások, sem fejezetekre osztások vagy egyéb formázási
kísérletek. Lelkisége erősen krisztológikus: magába foglalja a krisztusi szeretet
megtapasztalásának élményét, mint a hű és őszinte jegyes, továbbá e szeretet viszonzásának
eltökélt, erősen óhajtott vágyát. Ebből az élményből alakul ki Veronikának az egyház
iránt érzett mély és fájdalmas szeretete is, amelyért imával és áldozattal tett, hasonlóképpen
Krisztushoz, aki saját magát áldozta az emberekért.
A Szentatya tanításában
hangsúlyozta: Veronika naplójának szinte minden oldalán olvasható, hogy a kapucinus
apáca valakit mindig az Úr kegyelmébe ajánlott saját áldozatot hozva érte. Az egyház
szükségletei és az egész világ megváltásának vágya volt legfontosabb számára, amelynek
érdekében így írt: „Ó bűnnel élők, mindannyian közelítsetek Jézus szívéhez…, Ő nyitott
karokkal vár titeket, hogy átölelhessen”.
Mindenkihez szeretettel fordult,
szerzetesnő testvéreinek nagy figyelmet szentelt, megértéssel és megbocsájtással volt
irántuk. Így foglalta össze küldetését: „Mi nem mehetünk a városokba, hogy hirdessük
Isten szavát és a megtérésre hívjuk az embereket, hanem folyamatosan imádkoznunk kell
azokért, akik megbántva érzik magukat”. Küldetését egyfajta köztes létben élte meg,
amely az emberek és Isten, a bűnösök és a keresztre feszített Krisztus között jött
létre.
Veronika élete során részt kívánt vállalni Jézus szenvedéséből olyannyira,
hogy egyszer azt kéri Jézustól, hogy feszítse őt is keresztre – folytatta tanítását
a Szentatya. Meg volt győződve arról, hogy Isten Országában él, viszont ezzel egyidőben
a szentek segítségét kérte ahhoz, hogy földi élete során kísérjék őt el. Áldozatot
kívánt hozni minden emberért, imádkozott, elviselte a szenvedést embertársaiért.
Szent
Veronika írásaiban számos Biblia idézetet találunk – mondta a pápa. Ez is tökéletesen
mutatja, hogy bensőséges kapcsolatban állt a Szentírással, amelyből lelkileg táplálkozott.
Nemcsak, hogy kifejezi magát a Szentírás szavai által, hanem valóban megéli annak
szavait, életté válnak benne a tanítások.
Giuliani Szent Veronika arra hív
bennünket, hogy növekedjünk keresztény életünkben, az Úrral való egységben, a másokért
való létben – buzdította a Szentatya a zarándokokat. Vegyünk részt a keresztre feszített
Krisztus fájdalmas szeretetében a bűnösök megváltásáért, emeljük tekintetünket a Mennyek
Országára, földi életünk végső céljára, ahol mindannyian együtt, örömben élhetünk
Istennel. Arra hív bennünket, hogy nap, mint nap táplálkozzunk a Szentírás tanításából,
amely segít meglágyítani szívünket és irányt adni életünknek. Giuliani Szent Veronika
életének utolsó szavai jól összefoglalják misztikus élményeinek lényegét: „Megtaláltam
a Szeretetet, a Szeretet megmutatkozott előttem. Köszönöm!” – fejezte be tanítását
a Szentatya az olasz misztikus szentről.