Csak Isten változtathatja meg a világot, a diktatúrák és hamis próféták pusztán rombolást okoznak – a pápa homíliája advent harmadik, Gaudete vasárnapján

Vasárnap délelőtt XVI. Benedek pápa Róma külvárosában felkereste a Szent Maximilián Kolbe nevét viselő plébániát. A Szentatya arra buzdította a híveket, hogy Jézust ne a forradalmakban, hanem Isten jóságában ismerjék fel. Különböztessék meg őt az ideológusoktól, a diktátoroktól, a totalitarista rendszerektől, amelyek a világban nagy ürességet hagytak, rettenetes pusztításokat okoztak.

Homíliájában a Szentatya Advent harmadik, „öröm” vasárnapjának evangéliumi szakaszához fűzte gondolatait. A börtönben lévő Keresztelő Szent János két tanítványát követségbe küldi Krisztushoz a következő kérdéssel: „Te vagy-e az, akinek el kell jönnie, vagy mást várjunk?” (Mt, 11,2-11).

Ezt a kérdést sokan feltették az évezredek során, mivel a világban nem láttak semmiféle változást. Sok próféta, ideológus, diktátor hangoztatta: „Nem Krisztus, hanem mi változtatjuk meg a világot”. Ezek az emberek megteremtették birodalmukat, diktatúrájukat, totalitarizmusukat, azt ígérve, hogy megváltoztatják a világot. És ezt meg is tették, de pusztítást okozva – mondta homíliájában a pápa. Ma tudjuk, hogy ezekből a nagy ígéretekből nem maradt semmi: pusztán nagy űrt és rombolást hagytak maguk után.

A ma is visszhangzó kérdésre Krisztus így válaszol: „Látjátok, én nem csináltam forradalmat, nem erővel változtattam meg a világot, hanem annyi fényt gyújtottam, amely megvilágítja az évezredek hosszú útját”.

Ez a fény a hit tanúinak végtelen sora, akik életpéldájukkal beragyogták a történelem évszázadait. A pápa felelevenítette néhányuk nevét, kezdve a plébánia védőszentjétől, Szent Maximilián Kolbe-től, aki feláldozta önmagát, hogy megmentse egy családapa életét. Fényessége másokat is arra bátorított, hogy közel álljanak a szenvedőkhöz, az elnyomottakhoz. Szent Damján József De Veuster atya, aki a leprásokért élt és halt meg. Boldog Kalkuttai Teréz anya sok fényt vitt számos ember sötét életébe, és ajkán mosollyal halt meg, mert megérintette őt Isten szeretetének világossága.

A válasz tehát soha nem lehet erőszakos forradalom. Nem a nagy ígéretek változtatják meg a világot, hanem az igazság, Isten jóságának csöndes fénye. Ez Isten jelenlétének a jele, az a bizonyosság, hogy a végsőkig szeret bennünket. Nem felejt el minket soha, mivel nem a véletlen termékei vagyunk. Isten szeretetből akarta és teremtette meg az embert. E bizonyosság révén megérezhetjük Isten közelségét.

Isten közel van hozzánk, de gyakran mi vagyunk tőle távol. Közeledjünk hozzá, lépjünk be világosságába, imádkozzunk az Úrhoz és az ima által mi is legyünk világosság testvéreink számára – mondta vasárnap délelőtti homíliájában XVI. Benedek pápa.

(vm)