Keresztény válasz a szekularizmusra – P. Raniero Cantalamessa második adventi prédikációja
December 10-én, pénteken reggel P. Raniero Cantalamessa, a Pápai Ház prédikátora,
a Szentatya jelenlétében megtartotta második adventi elmélkedését az Apostoli Palota
Redemptoris Mater kápolnájában. Hangsúlyozta, hogy a hívő számára az örökkévalóság
nem pusztán remény, hanem valós jelenlét, amelynek az időben a Szentlélek a neve.
Ezért a keresztény válasz a szekularizmusra nem filozófiai elméleten, hanem
egy eseményen alapul, mégpedig a Jézus Krisztussal való találkozáson. Cantalamessa
atya rámutatott azokra a negatív következményekre, amelyek az örökkévalóság eszméjének
elhalványulásából fakadnak napjainkban. Az örök élet utáni vágy eltorzul és átveszi
helyét a „jól élni most” frenetikus hajhászása. Az örök élet távlatának letűnésével
az emberi szenvedés kétszeresen abszurddá válik.
A pápai ház szónoka elmélkedésében
felidézett egy BBC által közvetített „világi temetést”. A „humanista szertartás” kommentátora
így vigasztalta az elhunyt hozzátartozóit: „Ne legyünk szomorúak, mert hálásak lehetünk,
ha valaki 78 éven át jól, megelégedetten élt”. Felmerül a kérdés – mondta P. Cantalamessa,
hogy kinek kell hálásnak lennünk? Egy ilyen világi temetés még inkább nyilvánvalóvá
teszi az ember teljes vereségét a halállal szemben.
Az örökkévalóságba vetett
hit nem pusztán az evangelizálást szolgálja, hanem azt is, hogy új lendülettel induljunk
el az életszentség útján. Szent Bernáttal együtt minden problémával szemben tegyük
fel a kérdést: „Quid hoc ad aeternitatem?”- azaz mi ennek a jelentősége az örökkévalósághoz
képest? – fejezte be második adventi prédikációját P. Raniero Cantalamessa, a Pápai
Ház prédikátora.