Az Előfutár – a Messiás szócsöve – P. Szabó Ferenc SJ elmélkedése Advent 3. vasárnapjára

Advent 3. vasárnapjának evangéliuma ismételten Keresztelő Szent János alakját állítja elénk. János már börtönben van, követeket küld Jézushoz, hogy a Mester tanúságtétele megerősítse őket kételyükben. Sőt talán a Keresztelőnek is kételyei támadtak: másfajta Messiást várt. Jézus tetteire hivatkozik: a csodás gyógyítások, halottak feltámasztása és más csodajelek tanúskodnak arról, hogy Ő a próféták (Izajás és Malakiás) által megjövendölt Messiás.

Jézus János melletti tanúsága figyelemre méltó: „Asszonyok szülöttei között nem támadt nagyobb Keresztelő Jánosnál.” De még meglepőbb a folytatás: „De aki legkisebb a mennyek országában, nagyobb, mit ő.” Mit is akar ezzel mondani Jézus? Szakemberek véleményére hivatkozom: Pusztán a tény révén, hogy valaki az Isten Országához tartozik – valamennyi megkeresztelt Krisztus-hívő – nagyobb az Előfutárnál, aki az Ország kapujában maradt, még az Ószövetséghez tartozik.

Jézus kijelentése tehát szembeállít két kort, az isteni üdvökonómia két korszakát. A Mester nem akarja kicsinyíteni János szerepét, csak azt hangsúlyozza, hogy az Újszövetség messze felülmúlja a Messiás eljövetelét előkészítő Ószövetséget. Az egyházatyák így is mondták latin szójátékkal: antiquum testamentum – antiquatum, ószövetség elavult (túlhaladott) szövetség. Mert Krisztus minden újdonságot magával hozott.

Az evangéliumokban a Keresztelő többszörös tanúsága Jézusról egyértelmű: ő csak előfutár, csak az Eljövendő útját készíti elő; ő csak vízzel, Jézus tűzzel, Szentlélekkel keresztel; miután rámutatott a Messiásra: „Íme, az Isten Báránya, aki elveszi a világ bűnét”, -visszavonul, mert neki kisebbednie kell, a Mesternek pedig növekednie: teljesen neki engedi át a teret. János a pusztában kiáltó szó, pontosabban: hang, az Ige szócsöve.

Szent Ágoston zseniális szójátéka: Jánosa a vox, a hang, Jézus a Verbum, az Ige; a hang viszi tovább az Igét, az értelmet, az üzenetet. Így is mondhatjuk tehát: János Jézus szócsöve. – Keresztelő János, a Messiás szócsöve ma is példakép. Ma is valamennyi igehirdető, evangelizáló, pap vagy világi apostol, a média emberei is az Isteni Ige szócsövei. A Vatikáni Rádió munkatársai a Pápa, de végső soron a krisztusi üzenet szócsövei. Nem önmagunkat hirdetjük, hanem Jézus Krisztus örömhírét. Ez alázatot követel, és nagy felelősséget jelent.

A szentleckében Szent Jakab advent üzenetét visszhangozza: „ Közel az Úr eljövetele…A Bíró már az ajtóban áll.” Karácsonyra készülve az első Úrjövetre emlékezünk. De az őskeresztények már a közeli végső Úrjövetre készülődtek: ezért az ítéletre való felkészülést emlegeti az Írás. De ha mi ma nem is véljük közelinek a végső Úrjövetet, gondolhatunk arra, hogy halálunk órája számunkra a világ végét és az ítélet kezdetét jelenti. Nem tudjuk sem a napot, sem az órát, ezért legyünk készen, virrasztva várjuk Urunkat. Bűnbánattal, türelemmel és reménységgel, hiszen a megpróbáltatások után az irgalmas Úrral találkozunk.

Advent 3. vasárnapja az Öröm vasárnapja, mert már közel van az Úr eljövetele. Izajás jövendöli: eljön az idő, amikor a sivatag kizöldül, amikor minden gonoszság eltűnik, mert az Üdvözítő megszabadít minden bűntől. Jézus adja az igazi örömet és békét, amelyet a világ nem adhat. Az Egyház osztozik az emberek örömében és reménykedéseiben, ahogy a Gaudium et spes kezdetű, az Egyház és a világ viszonyával foglalkozó zsinati okmány elején olvassuk.

Már meg vagyunk váltva, már eljutottunk Krisztus világosságára, ezért örvendezünk: isteni életünk kibontakozóban, de még visszaeshetünk a bűnbe. Reménykedve várjuk a mindenható kegyelem győzelmének megnyilatkozását, várjuk, a sok bűn és a sötétség eltűnését, Isten országa beteljesedését.

(Jak 5, 7-10; Mt 11, 2-11)