„Mária az Atya szeretetével tekint le ránk és megáld minket. Üzenete Róma minden lakosának és az egész világnak szól” – a pápa elmélkedése Szeplőtelen Fogantatás ünnepén

Idén is eljöttünk a Spanyol térre, hogy lerójuk tiszteletünket a Szeplőtelen Szűz előtt, liturgikus ünnepe alkalmából – mondta a pápa, köszöntve a jelenlévőket, valamint azokat, akik rádión és televízión keresztül csatlakoztak az eseményhez. A történelmi emlékművet ma virágok veszik körül a rómaiak Jézus Anyja iránti szeretete és tisztelete jeleként. Mária számára a legszebb és legkedvesebb ajándékot azonban imánk jelenti, amelyet szívünkben hordozunk, és amelyet közbenjárására bízunk. A köszönet és a könyörgés fohászai ezek: megköszönjük a hit ajándékát és mindazt a jót, amit naponta kapunk Istentől; könyörgünk különféle szükségleteinkben, fohászkodunk a családért, az egészségért, a munkáért, minden nehézség közepette, amellyel az életben találkozunk.

Amikor azonban ide jövünk, különösen a december 8-ai ünnepen, sokkal fontosabb az, amit kapunk Máriától, mint az, amit felkínálunk neki. Mária ugyanis olyan üzenettel fordul hozzánk, amely szól mindnyájunknak, Róma városának és az egész világnak – mondta XVI. Benedek, majd így folytatta:

„Én is, ennek a városnak a püspöke, eljövök, hogy meghallgassam Máriát, nem csak magam, hanem mindenki érdekében. Mit mond nekünk Mária? Isten Szavával szól hozzánk, aki ölében testté lett. „Üzenete” nem más, mint maga Jézus, aki a Szűzanya egész élete. Mária Jézus által és Jézusért lett Szeplőtelen. Mint ahogy Isten Fia értünk lett ember, így Mária, az Anya is értünk mentesült az eredeti bűntől, mindnyájunkért, Isten minden embernek szóló üdvössége elővételezéseként.”

Mária azt mondja nekünk, hogy mindnyájan meghívást kaptunk: nyíljunk meg a Szentlélek cselekedetének, hogy végül mi is szeplőtelenek lehessünk, teljesen és örökre megszabadulva a rossztól. Ezt mondja Mária életszentségével, reménnyel és részvéttel teli tekintetével, amely a következő szavakat juttatja eszünkbe: ne félj, Isten szeret téged személyesen, már azelőtt gondolt rád, mielőtt a világra jöttél volna és azért hívott életre, hogy elhalmozzon élettel és szeretetével. Ezért jött el és lett hozzád hasonlóvá. Jézussá, Isten-Emberré lett, mindenben hasonlóvá hozzád, a bűnt kivéve. Saját magát adta érted, egészen a kereszthalálig, és így új, szent és szeplőtelen életet adott neked (vö. Ef 1,3-5). Ez Mária üzenete számunkra – hangsúlyozta a Szentatya.

Minden évben, amikor eljön Szeplőtelen Fogantatás ünnepén ehhez a római Mária-szoborhoz, a pápa érzi, hogy ez az üzenet az egész városnak szól, minden Rómában élő férfinak és nőnek, azoknak is, akik nem gondolnak rá és nem emlékeznek arra sem, hogy ma van Szeplőtelen Fogantatás ünnepe. Mária üzenete szól a magányosaknak, az elesetteknek is. Mária tekintete Isten tekintete; az Atya szeretetével tekint le ránk és megáld minket. Ő a mi szószólónk, ahogy ezt a „Salve Regina”, az Üdvözlégy Királynő imában mondjuk, amikor így fohászkodunk hozzá: „Advocata nostra”. Ha mindenki rosszakat terjesztene rólunk, ő, az Anya, akkor is jót mondana, mert szeplőtelen szíve Isten irgalmasságára van hangolva.

Mária így látja az Örök Várost is: Róma nem névtelen település, hanem olyan csillagkép, amelyben Isten mindenkit személyesen, név szerint ismer, egyenként arra szólít, hogy fényében ragyogjunk. Azok, akik a világ szemében az elsők, Istennek az utolsók; a kicsinyek pedig nagyok Isten számára. Az Anya úgy tekint le ránk, mint ahogy Isten nézte őt, az egyszerű názáreti lányt, aki jelentéktelen volt a világ szemében, de kiválasztott és értékes volt Istennek. Mária mindnyájunkban felismeri a Fiával, Jézussal való hasonlatosságot, annak ellenére, hogy annyira különbözőek vagyunk! De ki ismerné nála jobban az isteni kegyelem erejét? Ki tudja nála jobban, hogy semmi sem lehetetlen Istennek, aki még arra is képes, hogy jót fakasszon a rosszból? – tette fel a kérdést XVI. Benedek.

Az üzenet, amelyet a Szeplőtelen Mária-szobornál kapunk, a bizalom üzenete a város minden lakója és az egész világ számára. A remény üzenete, amely nem szavakból áll, hanem maga a történelem: a mi fajtánkból származó asszony, aki világra hozta Isten Fiát és egész életét megosztotta vele! Ma így fordul hozzánk: ez a te sorsod is, a ti sorsotok, mindenki sorsa: legyetek szentek, mint Atyánk, szeplőtelenek, mint testvérünk, Jézus Krisztus, szeretett fogadott gyermekek, akik egyetlen nagy családot alkotnak, a nemzetiség, bőrszín, nyelv korlátai nélkül, mert csak egyetlen Isten van, aki minden ember Atyja.

A Szentatya végül köszönetet mondott a Szeplőtelen Anyának, azért, hogy mindig velünk van. Arra kérte: őrködjön szüntelenül Róma városán, vigasztalja a betegeket, bátorítsa a fiatalokat, támogassa a családokat. Öntsön erőt az emberekbe, hogy visszautasítsák a rossz minden formáját és a jót válasszák, akkor is, amikor ennek ára van, és azt jelenti, hogy az árral szemben kell haladniuk. Adjon örömet, hogy érezzük: Isten szeret és megáld minket, akiket arra rendelt el, hogy gyermekei legyünk. Szeplőtelen Szűz, Édesanyánk, könyörögj érettünk!

(vm)