Nők a migrációban: a Nemzetközi Karitász értekezlete Szenegálban

A migrációban élő nők helyzetével foglalkozott a december 2-án véget ért a szenegáli Salyban a Nemzetközi Karitász által megrendezett értekezlet, amelyen részt vett az Elvándorlók és Úton levők Pápai Tanácsának elnöke, Antonio Maria Vegliò érsek. A Szentszék képviselője szerint 2 millióra tehető azoknak a nőknek a száma, akiket arcátlan módon kihasználnak, egyszerűen amiatt, mert kénytelenek emigrálni szülőföldjükről. A főpásztor szavai szerint ezek a nők „láthatatlan tömeget” alkotnak és nagy szükségük van arra, hogy valamilyen formában védelmet kapjanak.

Ha a migrációnak létezik női arculata is, amint a szenegáli értekezlet mottója jelzi, akkor ez azt jelenti, hogy az egyes kormányoknak újra kell fogalmazniuk a hazájukból elvándorolt nők jogaira vonatkozó szabályokat. Vegliò érsek ezek között megemlítette az alapvető jogok védelmét, mint pl. a munkához, az egészségügyi ellátáshoz, az állampolgársághoz való jogot. Vannak olyan országok, ahol a női emigránsok száma már meghaladta a férfiakét. Ezzel szemben azonban csak 42 országban véglegesítették a bevándorolt dolgozók és családtagjaik jogainak védelmét. A migrációban élő nők a nyugati országokban többnyire kisgyermekek vagy idős személyek gondozásával foglalkoznak, tehát nincsenek szem előtt és sokszor legalapvetőbb jogaikat sem gyakorolhatják, vagy egyenesen súlyos visszaélések áldozatai. 4 millió azoknak a nőknek a száma – a felük kiskorú –, akiket prostitúcióra kényszerítnek. Évente ez a kereskedelem 12 milliárd dollár hasznot hoz, ami a fegyver- és drogkereskedelem után a harmadik legjövedelmezőbb illegális tevékenység.

Elvándorlók és Úton levők Pápai Tanácsának elnöke, Antonio Maria Vegliò érsek a szenegáli értekezleten végül megemlített néhány pozitív szempontot is. Véleménye szerint számos jele van annak, hogy a nehézségeken felül lehet kerekedni, az előítéleteket lassan le lehet győzni, alapelveket és célkitűzéseket meg lehet valósítani. Az egyház a jövőben is folytatni akarja a migránsok be- és elfogadását és olyan törvények mellett kötelezi el magát, amelyek a kölcsönös tisztelet jegyében védik minden ember vallási meggyőződését és hitéletének gyakorlati kifejezését.

(ik)