„A katolikusok az ortodoxokkal remélhetik leginkább a mielőbbi találkozást” – gondolatok a XVI. Benedek pápával készített interjúkötetből

November 23-án mutatták be Peter Seewald német újságíró könyvét, amely a pápával nyáron folytatott egyhetes beszélgetés szövegét tartalmazza. „A világ világossága” c. műből az Osservatore Romano vatikáni napilap november 21-i száma alapján ismertetünk a kötetből néhány gondolatot.

Az AIDS csapásáról szólva XVI. Benedek erőteljesen megállapítja, hogy az egyház többet tesz, mint bárki más. Az egyetlen valóban olyan intézmény, amely konkrétan közel áll az emberekhez, egyedülálló módon ápolja az AIDS betegeket. Egyes esetekben igazolható az óvszer használata, hogy csökkentsék a fertőzés veszélyét, de az egyház nem tekinti ezt hiteles és erkölcsös megoldásnak. A szexuál-erkölcsöt illetően XVI. Benedek hangsúlyozza, hogy az egyháznak új módon kell kifejeznie a test és a szexualitás pozitív mivoltát. Isten ajándékairól van szó, amelyeket felelősségteljesen kell megélni.

Az abortusz témájáról szólva a Szentatya kiemeli, hogy a társadalom saját magát fosztja meg nagy reménységeitől, amikor elveszi gyermekek életét, akik emberi személyek. Hány meg nem született gyermek válhatott volna zsenivé, új dolgokat adva a világnak? – teszi fel a kérdést XVI. Benedek.

A pápa megerősíti továbbá az egyház álláspontját a papi nőtlenségről. A botrány, amit ez okoz, azt jelenti, hogy még vannak olyan személyek, akik hisznek a cölibátus értékében. A nők pappá szentelését érintve kifejti: az Úr akaratához kell tartani magunkat, még akkor is, ha ez nehéz a mai kultúrában.

A homoszexualitás erkölcsileg nem helyes és nem egyeztethető össze a papi szolgálattal, alapvetően fontos azonban a homoszexuális személyek tisztelete.

Az elvált és újraházasodott katolikusok olyan nehéz kérdést jelentenek, amelyet tanulmányozni kell. A hitben kötött házasság felbonthatatlan, ugyanakkor alaposan el kell mélyíteni a házasságok érvényességének kérdését. Az elvált és újraházasodott katolikusokat arra kell bátorítani, hogy maradjanak továbbra is az egyházban, rendezetlen helyzetük ellenére.

Az iszlámmal folytatott párbeszéd témája kapcsán a pápa az interjúban felidézi 2005. szeptember 12-én Regensburgban tartott beszédét. Ez kizárólag akadémikusoknak szólt. A pápa nem gondolt arra, hogy beszédét politikai szempontból is értelmezik. Kiszakítottak a beszédből egy részt és annak politikai jelentőséget tulajdonítottak, amellyel azonban valójában nem rendelkezett. Ennek ellenére ez az epizód pozitív hatásokkal járt. A vitatott kérdésből intenzív párbeszéd fakadt. Az iszlámnak két kérdést kell tisztáznia: kapcsolatát az erőszakkal és az értelemmel. Felmerül az egyik vallásról a másikra való áttérés kérdése is. Ez egy olyan szempont, amelyet az iszlám beszédpartnerek nehezen ismernek el. Aki eljutott az igazságra, az nem fordulhat vissza – hangsúlyozza a pápa, hozzátéve: rendkívül fontos, hogy továbbra is megmaradjon az intenzív kapcsolat az iszlám minden erőivel, azokkal, akik hajlandók a párbeszédre.

XII. Piuszról és hősies erényeinek elismeréséről szólva XVI. Benedek leszögezi: „az igazak egyik nagy alakja volt, és több zsidót mentett meg, mint bárki más.” Nem tiltakozott nyilvánosan, mert tudta, hogy ez milyen következményekkel járt volna. Csak így tudta megmenteni ezrek és ezrek életét.

Peter Seewald interjúkötetében felteszi a kérdést a Williamson-üggyel kapcsolatban is. A pápa nem vonta volna vissza a kiközösítést, ha tudta volna, hogy a kérdéses személy tagadja a gázkamrák létezését. „Részünkről hiba volt, hogy nem tanulmányoztuk és nem vizsgáltuk meg eléggé a kérdést”. Ez a kritikus pillanat arra is fényt derített, hogy a mai Németországban szép számmal vannak olyan katolikusok, akik alig várják, hogy lesújthassanak a pápára.

Az ökumenizmus témájáról a pápa ismételten hangoztatja az egységtörekvés sürgető szükségességét, kiemelve az ortodoxokkal folytatott párbeszédet. A katolikusok velük remélhetik leginkább a mielőbbi találkozást – fejti ki XVI. Benedek a vele készült interjú-kötetben.

(vm)