Etika, elöregedés és az egészségügyi ellátás közelgő kihívása - konferencia a Pápai Lateráni Egyetemen

Az idősek ellátásával kapcsolatos etikai kérdéseket vizsgálta gazdasági, társadalmi, politikai, pénzügyi és antropológia szempontból az az egynapos konferencia, amelyet az amerikai Acton Institute rendezett Rómában a Pápai Lateráni Egyetemen december 2-án. A vallás és a szabadság tanulmányozásával foglalkozó michigani kutatóintézet neves szakembereket hívott meg a világ minden részéről, hogy megvitassák a nyugdíjreform, az időskori súlyos betegségek gyógyszeripari kutatásának, a magán- és állami egészségügyi struktúráknak, valamint a nemzedékek közötti szolidaritás formáinak témáit.

A demográfiai hanyatlásnak és ennek az idősek egészségügyi ellátására vonatkozó hatásának szentelt szekcióülésen Jean Lafitte püspök, a Család Pápai Tanácsának titkára felszólalásában kiemelte: a születések visszaesése részben az életvitel erkölcsi szempontból való megváltozásának eredménye. A családok és a fiatalok ma másként tekintenek az emberi életre, sokan nem üdvözlik örömmel az új élet születését. Ennek értelmében a következő évtizedekben a 65 év fölöttiek száma az egyes országokban akár a 30%-ot is meghaladja majd. Ez komoly problémákat vet fel többek között az idősek ellátása terén, akik gazdagságot jelentenek a társadalom számára. A helyzet kezelése érdekében az életet a szolidaritás természetes alapelveire kell építeni. A fiataloknak, a családoknak és a döntéshozóknak tudatosítaniuk kell ezt a problémát.

Az egyház már 20 évvel ezelőtt felvetette a demográfia alakulásával kapcsolatos aggodalmait. A megoldás a család újfajta értelmezése lehet, amely a szolidaritás és a szeretet központja, valamint amelynek feladata az emberi élet szolgálata. Az elöregedő nyugati társadalmak számára nem jelent megoldást pusztán a bevándorlás elősegítése. A szokások megváltoztatására, egyfajta erkölcsi és spirituális forradalomra van szükség.

Lafitte püspök ijesztő statisztikai adatokkal támasztotta alá álláspontját. 50 év múlva várhatóan a családok 41%-a nem vállal egyetlen gyermeket sem, 27%-a egy, 24%-a két gyermeket nevel majd. Franciaországban az elmúlt 35 évben az abortusz liberalizálása következtében hét millió gyermek nem született meg, akik ma 13%-át jelentenék a lakosságnak.

Michael Hodin professzor, a „Global Coalition on Aging” (Globális koalíció az elöregedés terén) elnevezésű szervezet vezérigazgatója az elöregedő lakosság problémáját, mint a XXI. század társadalmi és költségvetési kihívását tárgyalta beszédében. Rámutatott, hogy az emberiség történetében az elmúlt százezer évben a várható élettartam átlagosan 20 év körül volt. Kr. u. 1000-től folyamatosan emelkedik. A 20. század elején 47 év volt, ma 80 év és a jövőben ez tovább növekedik. Ez drasztikus társadalmi átalakulást eredményez, amely költségvetési és társadalmi válsághoz vezethet, súlyos politikai következményekkel. Az ún. Bismarck-modell, amelyet a német császárság kancellárjáról neveztek el, ugyanis a mai társadalmi keretek között már nem fenntartható rendszer. A G20 országokban ennek ellenére a XX. században kialakított alapvető szociális infrastruktúrán egyáltalán nem változtatnak, pedig nem képes kezelni a XXI. század kihívásait.

A II. világháború utáni „baby-boom” nemzedék ezekben az években válik 65 évessé. Az amerikai professzor szerint a kormányok a jövőben egyre nehezebben fogják tudni kezelni az elöregedő népesség ellátásából fakadó növekvő költségvetési nyomást. 2050-re fenntarthatatlanná válik az egészségügyi kiadás a GDP arányához képest. Új politikára van szükség a probléma kezeléséhez, amelynek részeként az egészségügy reformja elkerülhetetlen. Újra kell definiálni a „középkorú életszakaszt”, amely ma már 55-75 év között van. Az egészséges állapotban való megöregedést közjóvá kell tenni. Új megközelítést kell kialakítani annak elősegítésére, hogy az emberek idősebb korukban különböző módon ugyan, de tudjanak dolgozni. Lehetőséget kell biztosítani ennek megfelelően az élethossziglani tanulásra és oktatásra. Át kell alakítani a pénzügyi biztosítási rendszert is.

Végül rávilágított egy nem figyelmen kívül hagyható tényezőre, amelyet az időskori betegségek jelentenek: a cukorbetegség, az Alzheimer-kór és az érrendszeri problémák kezelése. Előfordulásuk jelentősen növekedni fog ugyanis a következő évtizedekben az egyre nagyobb életkort megélő idősek körében. E betegségek megjelenése 1:2 arányban nő 85 év felett. Az új technológiák, a gyógyszeripari kutatások hozzásegíthetnek a helyzet enyhítéséhez és egy egészségesebb, életminőségben jobb élet megteremtéséhez.

Megdöbbenéssel állapította meg, hogy az ENSZ vagy a G20-ak nem veszik fel prioritásaik közé a növekvő élettartamból fakadó kérdéseket és a születések visszaesésének problémáját, egyáltalán nem szerepel a Millenniumi Fejlesztési Célkitűzések között sem. A kormányok alakítsanak ki nemzeti terveket az öregedésre vonatkozóan, a nemzetközi szervezetek pedig teremtsék meg a kereteket az elöregedéshez – javasolta Michael Hodin professzor. A magánszektornak innovatív megoldásokat kell találnia arra, hogy hogyan válhatunk egészséges módon idősekké.

(sv)