„Isten szeretete a rosszat képes jóvá alakítani” – a Szentatya katekézise Norwichi Juliannáról

December 1-jén XVI. Benedek pápa a római heves esőzések miatt a vatikáni VI. Pál teremben fogadta a világ zarándokait, akiknek – folytatva a középkori misztikusokról szóló tanításait – az angol Norwichi Juliannáról beszélt. Nagy-Britanniában tett szeptemberi látogatására visszaemlékezve a Szentatya elmondta, hogy Anglia számos szülöttje az egyháztörténelem nagy és meghatározó alakjai közé tartozik. Egyik közülük a katolikus egyház és az anglikán közösség által egyaránt tisztelt középkori misztikus nő, Norwichi Julianna.

Életéről kevés konkrét forrás maradt ránk, azok közül is az egyik legjelentősebb Julianna egyik saját írása az „Isteni szeretet megnyilvánulásai” címmel, amelyben látomásait gyűjti össze. Minden bizonnyal 1342-ben született és nagy valószínűséggel egészen az 1430-as évekig élt. Ez az időszak az egyház és a nép számára is egyaránt zűrzavaros és gyötrelmekkel teli kor volt, amely a pápák avignoni fogságáról, majd a Rómába való visszatérésről, továbbá az Anglia és Franciaország közötti ún. „Százéves háborúról” szólt. Isten azonban ezekben a nehéz időkben sem hagyta el népét, hanem olyan személyiségeken keresztül, mint Norwichi Julianna, az emberek közötti béke, szeretet és boldogság jelentőségére hívta fel a figyelmet – magyarázta szerdai katekézisében a pápa.

Az angol misztikus nő írásaiban beszámol arról, hogy 1373-ban egy komoly betegség sújtotta őt, úgy tűnt, hogy pár nap alatt a halál is eléri. Ekkor találkozott egy pappal, aki a keresztre feszített Jézust mutatta meg neki. Ez az esemény nemcsak, hogy azonnali gyógyulást hozott Juliannának, hanem 16 látomásban is részesült, amelyekről pontosan beszámol az „Isteni szeretet megnyilvánulásai” c. írásában. Értelmükre maga az Úr adott választ, hogy Julianna megtanulja: Isten a szeretet.

Ennek hatására az angol misztikus nő elhatározta, hogy életét imával, elmélkedéssel és tanulmányokkal akarja folytatni. Ezért visszavonult, majd egy London közeli város, Norwich plébániája mellett telepedett le és remeteként élt számos kortársát követve ezáltal. Ez az életmód lehetővé tette számukra, hogy emberi és vallási szempontból még érzékenyebbé váljanak; a nép nagy tiszteletének örvendtek. Férfiak és nők, akik tanácsra és támaszra szorultak, felkeresték őket és hozzájuk fordultak vigaszért, segítségért. Julianna is nagy népszerűségnek örvendett, sírján ez olvasható: „Julianna anya”. Ma is vannak, akik – Isten szeretetére válaszolva – úgy döntenek, hogy kolostorba vonulnak. Ezek a helyek napjainkban jobban mint, valaha a béke és a remény oázisaivá válnak – magyarázta a pápa. Az egyház nagy kincsei ezek a helyek, ugyanis Isten elsőbbrendűségére, a kitartó és rendszeres imára irányítják a figyelmet.

Norwichi Julianna az Isten által lakott magányában írta meg az „Isteni szeretet megnyilvánulásai” c. kötetét, amely arra a biztos üzenetre épül, miszerint Isten szeret és gondviselése által megvéd minket. Julianna így ír erről: „Biztosan tudom, hogy Isten már a teremtés előtt is szeretett bennünket, szeretete sosem múlik el és sosem enyhül. E szeretetben jegyében tette minden művét és ebben a szeretetben életünk örökre tart majd” – idézte fel az angol misztikus nő szavait XVI. Benedek pápa.

Az Isteni Szeretet Norwichi Julianna látomásainak gyakori témája, amelyet több alkalommal is az anyai szeretethez hasonlít. Isten jósága, gyengédsége oly hatalmas, amely az anyai szeretetre emlékeztet. Julianna misztikus teológiájának egyik jellegzetessége ez. Isten a szeretet és amikor megnyílunk felé és hagyjuk, hogy egyetlen vezetőnkké váljon, akkor minden megváltozik, igazi békére, örömre, boldogságra találunk és képessé válunk azt magunk körül is szétárasztani. „Ha Istenre, az Ő végtelen szeretetére bízzuk szívünk legmélyebb és legtisztább vágyait, akkor sosem fogunk csalódni – minden jól alakul, minden jó lesz. Ez Norwichi Julianna üzenete, és ez az, amit én is hangsúlyozni kívánok ma nektek” – mondta katekézisében XVI. Benedek pápa.

(hh)