A koldusgúnyás Jézus – konferencia a koldulásról, Hojdák Gergely tudósítása Budapestről
A koldulásról rendezett
konferenciát november 20-án, szombaton a Párbeszéd Háza a Faludi Ferenc Akadémia közreműködésével.
A téma több okból is aktuális: 2010 „Európai Év a Szegénység Ellen”, miközben a Belügyminisztérium
a közterületen való koldulás betiltását tervezi(ld. a Magyar Hírlap interjúját
Pintér Sándorral, 2010. július 29.).
A konferencia előadói többnyire egyetértettek
abban, hogy a koldulás hatósági tiltása rossz felületi kezeléslenne, mely
a probléma gyökerét érintetlenül hagyná. Ellenvéleményt Heintz Tamás
országgyűlési képviselő fogalmazott meg a Kaposvárott 2005-ben lakossági nyomásra
meghozott, kéregetést korlátozó rendelet hátterét ismertető előadásában. Igaz, a tiltásnak
Kaposvárott sem volt komoly hatása, hisz a koldusok jó része ellen lakcímet igazoló
okmány hiányában nem lehet eljárást indítani, a pénzbüntetést nem tudják kifizetni,
a letöltött elzárás sincs rájuk nevelő hatással – utána egyszerűen visszatérnek az
utcára. A képviselő úr hangsúlyozta: a rendteremtést csak a szociális támogatási rendszer
erősítésével párhuzamosan tartja elfogadhatónak. Nyitrai Imre helyettes államtitkár
szintén a rend és támogatás kettős elvét hangsúlyozta, ami véleménye szerint a közösségi
szemléleten és a jó gazdaságpolitikán alapul. A rendszerváltás nagy hibája volt –
a közösségi kohézió gyengítése mellett – hogy a szociális segélyek a munkajövedelem
akár másfélszeresét tették ki, ránevelve embereket az ingyenélésre.
Mustó
Péter jezsuita– aki évtizedekig Dél-Amerika nyomornegyedeiben dolgozott, sőt
gyermekként maga is koldult – a halottak kifestéséhez hasonlította a tervezett eljárást,
amely csak akadályozná a valóssággal való szembenézést. A társadalom, mely „szőnyeg
alá söpri szegényeit”, épp úgy jár el, mint az a lelkigyakorlatozó, aki nem mer szembenézni
saját elesettségével. A népmesékben is az nyeri el jutalmát, aki felismeri a koldusruhában
közénk látogató Jézust.
Albert Fruzsina szociológus is a szegénység általános
elterjedtségében látja a probléma gyökerét: a magyar lakosság közel egyharmada a létminimum
küszöbénvegetál, 13%-a ún. mélyszegénységben él; különösen aggasztó a gyermekszegénység,
valamint az a tény, hogy az oktatási rendszer nem segíti elő a szegénységből való
kilábalást.
Schanda Balázsjogi oldalról világította meg a problémát:
ha az államközösség nem vállal felelősséget a saját szegényeiért, nem tudja biztosítani
a személyi méltóságot sem, ami pedig mindenki alkotmányos joga [54.§ (1.) bekezdése]
– így a leglecsúszottabbaké is.
Gurály Zoltán, a Menhely Alapítvány
elnöke azt mondta, be lehet tiltani a koldulást, de nézzünk szembe ennek következményeivel:
a társadalmi szolidaritás ezeréves alapstruktúrája változik meg, a saját szegényeinkről
való gondoskodás elve. A bizonyos övezetekből a koldusokat kitiltó rendelet értelmében
a közterületen való alvásért is meg lehet büntetni valakit. Az amerikai társadalom
– mely szintén nem „koldusbarát” – jobb megoldást talált: csak a koldulás zavaró fajtáit
tiltotta meg, mint például a hátulról történő és az autós koldulást, az érzelemkeltő
feliratokat vagy a kapott pénz keveselését (a gyermekkel való és a leszólító koldulást
itthon is tiltják).
Vértesaljai László plébános a koldusokkal való személyes
kapcsolatot hangsúlyozta: egy rendes beszélgetés alapján elválasztható egymástól
a tisztességes és a gerinctelen kéregető. Úgy tapasztalta, hogy a koldusok nem csak
pénzre, emberi kapcsolatra is vágynak, hogy elhihessék, ők is emberi lények. A plébániának
egyébként van egy befogadott hajléktalanja, aki iszákossága ellenére tisztes és szeretetreméltó
tagja a lakóközösségnek, valamint a rendház portája mindig fogadja a koldusokat.
Vecsei
Miklós, a Máltai Szeretetszolgálat elnöke – aki szegénylakások százait látogatta meg
– kérte, hogy ne mossuk össze a koldulást a becstelenséggel. A koldusmaffiáról szóló
rémhírek elsiklanak a magyar valóság mellett: tavaly télen húsz ember lábát kellett
amputálni elfagyás miatt. Sok nyomorlakásban házi oltárt és kézzel festett faliképeket
talált; nagy konténerekben potom pénzből játszónapokat tartanak – a szegények sokat
mesélhetnének nekünk az emberségről és Istenről.