„Ébredjetek – Virrasszatok!” – P. Szabó Ferenc SJ elmélkedése Advent első vasárnapjára
Advent a latin adventus
Domini-ből ered, ami úrjövetet jelent. Készülünk karácsonyra, amikor Jézus
történelmi születésére emlékezünk. A liturgikus emlékezés aktualizálás is: a misztériumot
megjelenítjük, hogy az itt és most jövő Úrral találkozzunk. A hitben ugyanis Krisztus
kortársai leszünk, mert a Feltámadott Lelkével az Egyházban él. De adventben az egyház
emlékezteti a hívőket a világvégi Úrjövetre is: virrasztva várjátok az Emberfia eljövetelét!
„Itt
az óra, hogy fölébredjünk álmunkból! (…) Múlóban az éjszaka a nappal közel. Vessük
le hát a sötétség tetteit (…) Éljünk tisztességesen, mint nappal!” Az A
egyházi év kezdetére találóan választották a Római levél 13. fejezetéből azt a szakaszt,
amelyben Szent Pál a bűn álmából való ébredésre serkenti olvasóit, miután felsorolta
a parancsolatokat, kiemelve a szeretetet, amely összefoglalja az egész törvényt. Majd
jelzi a sötétség cselekedeteit, amelyeket részletesebben felsorolt levele elején,
amikor felelősségre vonta a pogányokat azért, hogy nem ismerték fel és el a Teremtőt,
és bálványimádásnak, mindenféle fajtalanságnak adták át magukat.
A vasárnapi
szentlecke eszünkbe juttatja Szent Ágoston Vallomásai VIII. könyvének 12. fejezetét,
azt a híres epizódot, amikor titkos hangokat hall: „Tolle, lege! Vedd, olvasd!
, és fölkapva az Apostol könyvét találomra éppen ott nyitja ki, ahol a mi leckénk
versei olvashatók: „Nem tobzódásokban s részegeskedésekben, nem ágyasházakban …, hanem
öltözzetek az Úr Jézus Krisztusba…” Ágoston, aki már korábban elindult a megtérés
útján, még viaskodott a döntő lépés előtt, de most az égi üzenetre és az írás bevilágító
szavaira a kételkedésnek utolsó árnyéka is eloszlott belőle. Alypius barátjának elmondta
a történteket, majd anyjához siettek, aki boldogan látta, hogy imái és könnyei meghallgatásra
találtak: fia megtért Krisztushoz. – A XX. század elején, de később is sok író, gondolkodó,
művész tért meg, e konvertitákról könyveket olvashatunk. Példájuk mutatja, hogy a
kegyelem ott működik minden jószándékú nem hívő, kereső lelkében. Akik pedig Isten
kegyelméből keresztények, akiket már csecsemő korukban megkereszteltek, és serdülő
korukban öntudatosan vállalták a hitet, szintén figyelhetnek az Apostol intésére:
vajon keresztényhez méltó-e életük, vajon emelt fővel járhatnak-e a nappal világosságában,
mert Krisztus világosságába öltözködtek. Ha megtértünk is, naponta meg kell újítanunk
elkötelezettségünket Krisztus mellett.
A vasárnapi evangélium a végső
úrjövetről szól: virrasztva kell várnunk az Emberfia eljövetelét, amelynek óráját
senki sem ismeri. Egész életünk advent: Úrjövet várása. De az Úr nemcsak a világvégi
ítéletkor jön el, hanem mindig jön, Lelkével bebocsátást kér. Ne aludjunk, amikor
zörget ajtónkon. Másrészt mindannyiunk számára halálunk bizonytalanul biztos pillanata
lesz a találkozás az irgalmas és igazságos Úrral. Ha nem is rettegéssel, de bűnbánattal
és alázatos bizalommal kell – virrasztva – felkészülnünk a végső találkozásra. Szent
Ágoston a Vallomások 11. fejezetében tömören megfogalmazza a mi programunkat is:
„mori morti, vitae vivere”, meghalni a halálnak, és élni az életnek, - az Életnek,
Krisztusnak! (Róm 13, 11-14; Mt 24, 37-44)