Nemzetközi kongresszus Canterburyi Szent Anzelmról a Pápai Gergely Egyetemen

„Anzelm szerepe az Új Európa megalakulásának folyamatában” címmel tartanak november 25-e és 27-e között nemzetközi tudományos konferenciát a neves római jezsuita egyetem Egyháztörténelem és Egyházi Kulturális Örökségek Tanszékének, valamint az olasz Kulturális Javak és Tevékenységek Minisztériumának közös támogatásával. Mint ahogyan az a tanácskozást megnyitó beszédekben is elhangzott, az összejövetel részét képezi Canterburyi Szent Anzelm halála kilencedik centenáriuma alkalmából megrendezett eseményeknek.

A megnyitó előadások között François-Xavier Dumortier jezsuita, a Pápai Gergely Egyetem új rektora a meghatározó középkori szent életéből és műveiből kiragadott példákon keresztül arra mutatott rá, hogy Anzelm alapvető és örökérvényű gondolatai és tanítása segíthet még ma is Európának, hogy megtalálja saját lelkét, lelkületét. Anzelm, mint tudjuk, az itáliai Aosta városában született, majd a franciaországi Bec kolostorában töltött hosszabb időt, ahol teológiai és bölcseleti tanulmányokat folytatott. Angliai utazásainak köszönhetően később Canterbury érsekévé és Anglia prímásává választották, így tehát három nagy európai ország területén megfordult és tevékenykedett. Anzelm a hit igazságának felismerésére hívja a ma emberét, aki szomjazza azt, és arra a fontos feladatra szólítja fel, hogy adja tovább keresztény örökségét a következő nemzedékek számára is – magyarázta a Pápai Gergely Egyetem rektora.

Enrico dal Covolo szalézi püspök, a Pápai Lateráni Egyetem rektora az egyházatyák és az egységes Európa kultúrája közötti kapcsolatra világított rá széleskörű és elgondolkodtató előadásában. Mint mondta Canterburyi Szent Anzelmet az egyházatyák közé is lehetne sorolni, mivel több hozzáértő is Clairvaux-i Szent Bernátot tekinti az „utolsó egyházatyának”. XVI. Benedek pápa 2009. szeptember 23-án mondott katekézisét idézve a főpásztor hangsúlyozta, hogy a neves teológust és filozófust az „új” Európa egyik atyjának kell tekinteni.

Az egyházatyák tapasztalatain és gondolatain keresztül Enrico dal Covolo püspök a mai Európa helyzetére helyezte a hangsúlyt, amely jelenleg az ún. „globalizáció kultúráját” éli. Ez sajnos nagy veszélyeket jelenthet számára, amely a népek identitásának fájdalmas elvesztéséhez is vezethet. A klasszikus ókeresztény irodalom bőséges példát ad az ember és Isten, az ember és embertársai, az ember és világa közötti nem globalizálható kapcsolatra.

„Historia magistra vitae” vagyis a történelem az élet tanítómestere. Viszont, csak akkor, ha meghallgató fülekre talál, máskülönben csak egy szerencsétlen tanító marad – világított rá a szalézi püspök. Ezért kell az európai embernek feltennie a kérdést: vajon a történelem igaz tanítványai vagyunk-e? Meg kell tanulni azt a fontos leckét, miszerint a háborúban mindent el lehet veszteni, a béke azonban elengedhetetlen feltétele annak, hogy egy „dómnak megfelelő várost” tudjunk építeni. Az egyházatyák írásainak és tanításának tanulmányozása nagyban hozzájárulhat ahhoz, hogy egy valóban egységes Európát tudjunk építeni, amely emberséges és testvéries, és amely az ember valódi szolgálatában áll – hangsúlyozta a Pápai Lateráni Egyetem rektora, Enrico dal Covolo püspök.

(hh)