Nemzetközi kongresszus Canterburyi Szent Anzelmról a Pápai Gergely Egyetemen
„Anzelm szerepe az Új Európa megalakulásának folyamatában” címmel tartanak november
25-e és 27-e között nemzetközi tudományos konferenciát a neves római jezsuita egyetem
Egyháztörténelem és Egyházi Kulturális Örökségek Tanszékének, valamint az olasz Kulturális
Javak és Tevékenységek Minisztériumának közös támogatásával. Mint ahogyan az a tanácskozást
megnyitó beszédekben is elhangzott, az összejövetel részét képezi Canterburyi Szent
Anzelm halála kilencedik centenáriuma alkalmából megrendezett eseményeknek.
A
megnyitó előadások között François-Xavier Dumortier jezsuita, a Pápai Gergely Egyetem
új rektora a meghatározó középkori szent életéből és műveiből kiragadott példákon
keresztül arra mutatott rá, hogy Anzelm alapvető és örökérvényű gondolatai és tanítása
segíthet még ma is Európának, hogy megtalálja saját lelkét, lelkületét. Anzelm, mint
tudjuk, az itáliai Aosta városában született, majd a franciaországi Bec kolostorában
töltött hosszabb időt, ahol teológiai és bölcseleti tanulmányokat folytatott. Angliai
utazásainak köszönhetően később Canterbury érsekévé és Anglia prímásává választották,
így tehát három nagy európai ország területén megfordult és tevékenykedett. Anzelm
a hit igazságának felismerésére hívja a ma emberét, aki szomjazza azt, és arra a fontos
feladatra szólítja fel, hogy adja tovább keresztény örökségét a következő nemzedékek
számára is – magyarázta a Pápai Gergely Egyetem rektora.
Enrico dal Covolo
szalézi püspök, a Pápai Lateráni Egyetem rektora az egyházatyák és az egységes Európa
kultúrája közötti kapcsolatra világított rá széleskörű és elgondolkodtató előadásában.
Mint mondta Canterburyi Szent Anzelmet az egyházatyák közé is lehetne sorolni, mivel
több hozzáértő is Clairvaux-i Szent Bernátot tekinti az „utolsó egyházatyának”. XVI.
Benedek pápa 2009. szeptember 23-án mondott katekézisét idézve a főpásztor hangsúlyozta,
hogy a neves teológust és filozófust az „új” Európa egyik atyjának kell tekinteni.
Az
egyházatyák tapasztalatain és gondolatain keresztül Enrico dal Covolo püspök a mai
Európa helyzetére helyezte a hangsúlyt, amely jelenleg az ún. „globalizáció kultúráját”
éli. Ez sajnos nagy veszélyeket jelenthet számára, amely a népek identitásának fájdalmas
elvesztéséhez is vezethet. A klasszikus ókeresztény irodalom bőséges példát ad az
ember és Isten, az ember és embertársai, az ember és világa közötti nem globalizálható
kapcsolatra.
„Historia magistra vitae” vagyis a történelem az élet tanítómestere.
Viszont, csak akkor, ha meghallgató fülekre talál, máskülönben csak egy szerencsétlen
tanító marad – világított rá a szalézi püspök. Ezért kell az európai embernek feltennie
a kérdést: vajon a történelem igaz tanítványai vagyunk-e? Meg kell tanulni azt a fontos
leckét, miszerint a háborúban mindent el lehet veszteni, a béke azonban elengedhetetlen
feltétele annak, hogy egy „dómnak megfelelő várost” tudjunk építeni. Az egyházatyák
írásainak és tanításának tanulmányozása nagyban hozzájárulhat ahhoz, hogy egy valóban
egységes Európát tudjunk építeni, amely emberséges és testvéries, és amely az ember
valódi szolgálatában áll – hangsúlyozta a Pápai Lateráni Egyetem rektora, Enrico dal
Covolo püspök.