A pápa óvszerre vonatkozó szavainak értelmezése – P. Federico Lombardi SJ jegyzete
A szentszéki szóvivő november 21-én, vasárnap jegyzéket tett közzé a pápa szavait
illetően, amelyek az óvszer használatára vonatkoznak Peter Seewald november 23-án,
kedden bemutatásra kerülő interjú-kötetében.
“A világ világossága. A pápa,
az egyház és az idők jelei” c. könyv XI. fejezetének végén a pápa két kérdésre válaszol
az AIDS elleni küzdelemre és az óvszer használatára vonatkozóan. A kérdések kapcsolódnak
ahhoz a vitához, amelyre a pápa 2009-es afrikai útján, a szóban forgó témát érintő
szavai nyomán került sor.
A pápa ismételten világosan kifejti, hogy akkor nem
kívánt a maga teljességében állást foglalni az óvszer-kérdést illetően. Erőteljesen
le akarta szögezni, hogy az AIDS problémáját nem lehet pusztán az óvszerek szétosztásával
megoldani, mert ennél sokkal többet kell tenni. Ezek a következők: megelőzés, nevelés,
segítségnyújtás, tanácsadás. Segíteni kell az embereket, hogy ne betegedjenek meg,
illetve mellettük kell állni, ha már megkapták a betegséget – írja jegyzékében P.
Federico Lombardi.
A pápa megjegyzi, hogy ehhez hasonló tudatosság tapasztalható
nem egyházi körökben is, mint ahogy ez az ún. „Abc” elméletből is kitűnik (az angol
szavak rövidítése alapján: abstinence, azaz önmegtartóztatás, be faithful, légy hűséges,
és condom, vagyis óvszer).
Eszerint az első két ellenszer – önmegtartóztatás
és hűség – sokkal meghatározóbb és alapvetőbb az AIDS elleni küzdelemben, míg az óvszer
az utolsó helyen jelenik meg, mint végső kiút, amikor az első kettő hiányzik. Világosan
meg kell tehát állapítani, hogy az óvszer nem jelenti a probléma megoldását.
A
pápa ezután kiszélesíti a látóhatárt és ismételten leszögezi, hogy pusztán az óvszer
használatának hangsúlyozása a szexualitás leértékelését jelenti. Ezáltal a szexualitás
elveszíti jelentőségét és ahelyett, hogy kifejezné két személy egymás iránti szeretetét,
egyfajta „kábítószerré” válik.
A szexualitás banalizálása elleni küzdelem
része annak a nagy erőfeszítésnek, amely a szexualitás pozitív értékelésére irányul.
Arra törekszik, hogy a szexualitás az egész emberre gyakorolhassa pozitív hatását.
Ennek az emberi szexualitásra és korunk hozzá kapcsolódó problematikájára
vonatkozó, széleskörű és mélyreható nézetnek a fényében a pápa ismételten leszögezi:
„az egyház természetesen nem tekinti az óvszert az AIDS problémája hiteles és erkölcsös
megoldásának”. Ezzel a pápa nem újítja vagy változtatja meg az egyház tanítását, hanem
ismételten megerősíti azt az emberi szexualitás, mint a szeretet és a felelősség kifejezése
értékének és méltóságának távlatában.
Ugyanakkor a pápa rendkívüli helyzetnek
tekinti azt az esetet, amikor a szexualitás gyakorlása valós kockázatot jelent a partner
számára. A pápa nem igazolja erkölcsileg a rendetlen szexualitást, de azt tartja,
hogy az óvszer használata a fertőzés veszélyének csökkentésére a felelősség első
tette, első lépés a humánusabb szexualitás felé vezető úton, szemben azzal, hogy mellőzése
veszélyezteti a partner életét.
A pápa érvelését nem lehet forradalmi fordulatnak
tekinteni. Számos morálteológus és tekintélyes egyházi személyiség a múltban és most
is hasonló álláspontot hangoztatott. Az is igaz azonban, hogy ezeket az álláspontokat
még nem hallottuk ilyen világosan egy pápa szájából, még akkor sem, ha beszélgetés,
nem pedig magisztériumi tanítás formájában hangzottak el – írja jegyzékében P. Lombardi.
XVI.
Benedek tehát bátran és jelentősen hozzájárul egy hosszasan vitatott kérdés megvilágításához
és elmélyítéséhez. Eredeti hozzájárulásról van szó, mivel egyrészt ragaszkodik az
erkölcsi elvekhez való hűséghez és világosan elutasítja az „óvszerbe vetett bizalom”
hamis útját. Másrészt megértő és távolbalátó nézete figyelemmel kíséri a spirituálisan
és kulturálisan gyakran rendkívül szegény emberiség kis lépéseit, amelyek, bár kezdetleges
és olykor zavaros módon, mégis a szexualitás humánusabb és felelősségteljesebb gyakorlása
felé vezetnek – írja jegyzékében P. Federico Lombardi SJ szentszéki szóvivő.