„A II. vatikáni zsinat a harmadik évezred iránytűje” - P. Dariusz Kowalczyk SJ, a
Pápai Gergely Egyetem teológiai dogmatika tanárának sorozata
Második rész: az egyház reformja
Miután XXIII. János pápa összehívta a zsinatot
és azt a hit híres „aggiornamento”-jára, azaz korszerűsítésére buzdította, a zsinati
atyák között - Joseph Ratzinger szerint - „erős akarat érlelődött meg, hogy valami
újat kockáztassanak meg, kilépve a már bevett sémákból, megkockáztatva még egy új
szabadságot is”. Érezhető volt a remény és a vágy, hogy megújítsák, hogy megreformálják
az egyházat a latin mondás szerint: „Ecclesia semper reformanda”, vagyis az egyháznak
mindig szüksége van reformokra. De miben áll az egyház reformja?
P. Yves Congar
1950-ben tette közzé híres szövegét: „Az egyház igazi és hamis reformja” címmel. Vagyis
nem minden reform terem jó gyümölcsöket. Nem minden változás, vagy újdonság szolgálja
az egyház javát. XXIII. János a II. vatikáni zsinatot megnyitó beszédében emlékeztetett
rá, hogy „meg kell különböztetni a hit letétemény (depositum fidei) ősi tanításának
tartalmát, valamint külső burkolata megformálását”. A pápa szavai eszünkbe juttatják
az evangéliumi idézetet: a családatya „kincseiből újat és régit szed elő” (Mt 13,52).
Az egyház minden valódi reformja abban áll, hogy megtaláljuk újból az egyensúlyt a
között, amit lehet, és amit meg is kell változtatni, valamint a között, ami változtathatatlan,
vagyis az új és a folytatni való között.
Congar atya az egyház reformjáról
szóló szövegében, amelyet 1968-ban újból kiadott, így írt: „a zsinati aggiornamento
jelentsen egy teljes evangéliumi radikalizmust. Az egyház találja meg a módját, hogy
úgy legyen jelen, úgy beszéljen, és úgy kötelezze el magát, hogy megfeleljen a világ
teljes szolgálata igényeinek”. A reform tehát a hit radikalizálását jelenti a változó
világ szolgálatában - ezt így határozták meg a zsinati atyák. Sajnos egyes egyházi
körökben a reformot tévesen értelmezték, vagyis pusztán egyszerűsítésre és a korhoz
való alkalmazkodásra korlátozták. Joseph Ratzinger egyenesen a „hit felhígításáról”
szólt. Tehát ha visszatérünk a II. vatikáni zsinathoz és megvizsgáljuk a zsinat által
kezdeményezett reformot, akkor nem az a kérdés, hogy hogyan tegyük kényelmesebbé és
könnyebbé a katolicizmust, hanem az, hogy hogyan éljük meg még fokozottabban a katolikus
hitet – írja zsinati sorozatában P. Dariusz Kowalczyk lengyel jezsuita.