2010-11-21 17:42:01

„A II. vatikáni zsinat a harmadik évezred iránytűje” - P. Dariusz Kowalczyk SJ, a Pápai Gergely Egyetem teológiai dogmatika tanárának sorozata


Második rész: az egyház reformja

Miután XXIII. János pápa összehívta a zsinatot és azt a hit híres „aggiornamento”-jára, azaz korszerűsítésére buzdította, a zsinati atyák között - Joseph Ratzinger szerint - „erős akarat érlelődött meg, hogy valami újat kockáztassanak meg, kilépve a már bevett sémákból, megkockáztatva még egy új szabadságot is”. Érezhető volt a remény és a vágy, hogy megújítsák, hogy megreformálják az egyházat a latin mondás szerint: „Ecclesia semper reformanda”, vagyis az egyháznak mindig szüksége van reformokra. De miben áll az egyház reformja?

P. Yves Congar 1950-ben tette közzé híres szövegét: „Az egyház igazi és hamis reformja” címmel. Vagyis nem minden reform terem jó gyümölcsöket. Nem minden változás, vagy újdonság szolgálja az egyház javát. XXIII. János a II. vatikáni zsinatot megnyitó beszédében emlékeztetett rá, hogy „meg kell különböztetni a hit letétemény (depositum fidei) ősi tanításának tartalmát, valamint külső burkolata megformálását”. A pápa szavai eszünkbe juttatják az evangéliumi idézetet: a családatya „kincseiből újat és régit szed elő” (Mt 13,52). Az egyház minden valódi reformja abban áll, hogy megtaláljuk újból az egyensúlyt a között, amit lehet, és amit meg is kell változtatni, valamint a között, ami változtathatatlan, vagyis az új és a folytatni való között.

Congar atya az egyház reformjáról szóló szövegében, amelyet 1968-ban újból kiadott, így írt: „a zsinati aggiornamento jelentsen egy teljes evangéliumi radikalizmust. Az egyház találja meg a módját, hogy úgy legyen jelen, úgy beszéljen, és úgy kötelezze el magát, hogy megfeleljen a világ teljes szolgálata igényeinek”. A reform tehát a hit radikalizálását jelenti a változó világ szolgálatában - ezt így határozták meg a zsinati atyák. Sajnos egyes egyházi körökben a reformot tévesen értelmezték, vagyis pusztán egyszerűsítésre és a korhoz való alkalmazkodásra korlátozták. Joseph Ratzinger egyenesen a „hit felhígításáról” szólt. Tehát ha visszatérünk a II. vatikáni zsinathoz és megvizsgáljuk a zsinat által kezdeményezett reformot, akkor nem az a kérdés, hogy hogyan tegyük kényelmesebbé és könnyebbé a katolicizmust, hanem az, hogy hogyan éljük meg még fokozottabban a katolikus hitet – írja zsinati sorozatában P. Dariusz Kowalczyk lengyel jezsuita.

(vm)







All the contents on this site are copyrighted ©.