2010-11-17 18:18:39

„Rendszeresen látogassuk a tabernákulumban jelenlévő Urat” – a Szentatya katekézise a szerdai általános kihallgatáson


XVI. Benedek pápa a november 17-ei általános kihallgatás alkalmával egy kevésbé ismert középkori szentnek, Cornillon-i Júliának szentelte katekézisét. A szentéletű nő élete során nagyban hozzájárult az egyházi év egyik nagy liturgikus ünnepének, Úrnapjának felállításához.

Szent Júlia életéről kevés adat maradt ránk, életrajza nagy valószínűséggel egy vele kortárs egyházi személynek köszönhető. Júlia 1191 és 1192 között születhetett Belgium területén, Liège városában, ahol ebben a történelmi korban az Oltáriszentséget valóban nagyon mély és valós tisztelet övezte.

A kis Júlia fiatalon, öt évesen árva maradt így került az Ágostonos regulát követő szerzetesnővérek Mont-Cornillon-i kolostorába, ahol később ő maga is apáca ruhát öltött. Nagy kultúrával rendelkezett, művelt volt, latinul olvasta az egyházatyák műveit különös tekintettel Szent Ágostonra. Már fiatalon nagyon fontos volt számára a szemlélődő ima, nagy érzékenységet mutatott Krisztus jelenléte iránt, amelyet az Eucharisztia Szentségében tapasztalt meg elmélkedéseket folytatva Jézus szavairól: „Íme, én veletek vagyok mindennap, a világ végéig” (Mt 28,20).

16 éves korában látomása volt, amely több alkalommal megismétlődött életében az Oltáriszentség imádása közben. Maga az Úr, aki értelmet adott e látomásnak, azért, hogy Cornillon-i Júlia később Úrnapja ünnepének bevezetése érdekében tevékenykedjen. Olyan ünnep ez, amely lehetőséget ad a híveknek a Szentségimádásra hitük megerősítése érdekében.

Júlia látomását mintegy 20 évig titokban tartotta, miközben a kolostor elöljárói feladatát végezte. Idővel két kortársának beszélt róla, akik maguk is az Oltáriszentség buzgó imádói voltak. Ők hárman ezáltal egy „lelki szövetségbe” kerültek, amely az Eucharisztia dicsőítésére irányult. Júlia életének további részében azért tevékenykedett, hogy az Egyházban Úrnapja liturgikus ünneppé váljon, amelyet elsőként egyházmegyéje területén sikerült megvalósítania.

Természetesen sok ellenállásba ütközött akár a papság, de szerzetestársai részéről is. Ekkor történt, hogy elhagyta a Mont-Cornillon-i kolostort és tíz éven át vándorolt egyik szerzetesközösségből a másikba. Mindenhol alázatos volt, amelyet meg is jegyeztek kortársai, és az Eucharisztia imádására ösztönzött élete végéig. 1258-ban halt meg Fosses-La-Ville-ben, Belgiumban.

Úrnapja ünnepének bevezetéséhez Cornillon-i Júlia meggyőzte Jacques Pantaléon-t is, aki később, mint IV. Orbán pápa 1264-ben bevezette Úrnapját, mint az egyetemes egyház parancsolt ünnepét. A pápa Aquinói Szent Tamást, ez egyháztörténelem egyik legnagyobb teológusát kérte meg, hogy állítsa össze az ünnep liturgikus szövegét, amelyet az egyház még ma is használ. Ezek az írások megérintik az emberi szívet ahhoz, hogy ki tudja fejezni dicséretét és háláját az Oltáriszentségnek. Ma ennek egy újabb tavaszát éljük – mondta nagy örömmel a Szentatya. Az Oltáriszentség fiatalokat vonz magához, akik hosszan imádkoznak előtte. A megszentelt Ostyát szemlélve Isten szeretetének adományával, Jézus szenvedésével és keresztjével, a Feltámadással találkozhatunk.

(hh)








All the contents on this site are copyrighted ©.