„Rendszeresen látogassuk a tabernákulumban jelenlévő Urat” – a Szentatya katekézise
a szerdai általános kihallgatáson
XVI. Benedek pápa a november 17-ei általános kihallgatás alkalmával egy kevésbé ismert
középkori szentnek, Cornillon-i Júliának szentelte katekézisét. A szentéletű nő élete
során nagyban hozzájárult az egyházi év egyik nagy liturgikus ünnepének, Úrnapjának
felállításához.
Szent Júlia életéről kevés adat maradt ránk, életrajza nagy
valószínűséggel egy vele kortárs egyházi személynek köszönhető. Júlia 1191 és 1192
között születhetett Belgium területén, Liège városában, ahol ebben a történelmi korban
az Oltáriszentséget valóban nagyon mély és valós tisztelet övezte.
A kis Júlia
fiatalon, öt évesen árva maradt így került az Ágostonos regulát követő szerzetesnővérek
Mont-Cornillon-i kolostorába, ahol később ő maga is apáca ruhát öltött. Nagy kultúrával
rendelkezett, művelt volt, latinul olvasta az egyházatyák műveit különös tekintettel
Szent Ágostonra. Már fiatalon nagyon fontos volt számára a szemlélődő ima, nagy érzékenységet
mutatott Krisztus jelenléte iránt, amelyet az Eucharisztia Szentségében tapasztalt
meg elmélkedéseket folytatva Jézus szavairól: „Íme, én veletek vagyok mindennap, a
világ végéig” (Mt 28,20).
16 éves korában látomása volt, amely több alkalommal
megismétlődött életében az Oltáriszentség imádása közben. Maga az Úr, aki értelmet
adott e látomásnak, azért, hogy Cornillon-i Júlia később Úrnapja ünnepének bevezetése
érdekében tevékenykedjen. Olyan ünnep ez, amely lehetőséget ad a híveknek a Szentségimádásra
hitük megerősítése érdekében.
Júlia látomását mintegy 20 évig titokban tartotta,
miközben a kolostor elöljárói feladatát végezte. Idővel két kortársának beszélt róla,
akik maguk is az Oltáriszentség buzgó imádói voltak. Ők hárman ezáltal egy „lelki
szövetségbe” kerültek, amely az Eucharisztia dicsőítésére irányult. Júlia életének
további részében azért tevékenykedett, hogy az Egyházban Úrnapja liturgikus ünneppé
váljon, amelyet elsőként egyházmegyéje területén sikerült megvalósítania.
Természetesen
sok ellenállásba ütközött akár a papság, de szerzetestársai részéről is. Ekkor történt,
hogy elhagyta a Mont-Cornillon-i kolostort és tíz éven át vándorolt egyik szerzetesközösségből
a másikba. Mindenhol alázatos volt, amelyet meg is jegyeztek kortársai, és az Eucharisztia
imádására ösztönzött élete végéig. 1258-ban halt meg Fosses-La-Ville-ben, Belgiumban.
Úrnapja
ünnepének bevezetéséhez Cornillon-i Júlia meggyőzte Jacques Pantaléon-t is, aki később,
mint IV. Orbán pápa 1264-ben bevezette Úrnapját, mint az egyetemes egyház parancsolt
ünnepét. A pápa Aquinói Szent Tamást, ez egyháztörténelem egyik legnagyobb teológusát
kérte meg, hogy állítsa össze az ünnep liturgikus szövegét, amelyet az egyház még
ma is használ. Ezek az írások megérintik az emberi szívet ahhoz, hogy ki tudja fejezni
dicséretét és háláját az Oltáriszentségnek. Ma ennek egy újabb tavaszát éljük – mondta
nagy örömmel a Szentatya. Az Oltáriszentség fiatalokat vonz magához, akik hosszan
imádkoznak előtte. A megszentelt Ostyát szemlélve Isten szeretetének adományával,
Jézus szenvedésével és keresztjével, a Feltámadással találkozhatunk.