Fontos különbséget tenni a hagyomány folytonossága és megszakadása között – a Vatikáni Rádió új rovatának bemutatása

P. Dariusz Kowalczyk SJ, a Pápai Gergely Egyetem teológiai dogmatika tanára, rádiónk új rovatának szerkesztője Carlo Maria Martini bíboros közelmúltban adott interjújából indul ki bemutatójában. Milánó nyugalmazott bíboros érseke, akinek szavait Európában számos média közzétette, egy olvasói levélre válaszolt a „Corriere della Sera” c. olasz napilapban. „Csaknem 50 évvel a II. vatikáni zsinat után még mindig vita folyik tanítása gyakorlati megvalósításáról”. Martini bíboros egyetértett az olvasóval, miszerint részben terméketlen vitáról van szó, ami azonban szinte elkerülhetetlen.

A zsinati atyák által jóváhagyott dokumentumok a maguk összességében azt bizonyították, hogy az egyház kapcsolatba akart lépni minden jóakaratú emberrel, tiszteletteljesen meghallgatva mindenki hangját és kívánságát. Természetesen nem ebben a lelkesedésben találjuk meg a zsinat lelkiségét. Abban az időszakban, lelkes és kissé naiv légkörben, sok terv szövődött az egyház jövőjéről. Mi tehát az, ami a zsinat lelkiségéhez tartozik, és mi az ami nem? Fontos, hogy különbséget tegyünk a hagyomány folytonossága és megszakadása között – válaszolta az olasz olvasónak Carlo Maria Martini bíboros.

P. Kowalczyk tehát megismétli az új sorozat fő kérdéseit: Mi és miben található meg a zsinat lelkisége? Hogyan éljük meg ma a hagyomány folytonosságát és megszakadását a zsinati tanítás fényében, a zsinat lelkisége szerint?

Mivel rövid elmélkedésekről van szó, P. Kowalczyk nem szándékozik részletes válaszokat adni ezekre a kérdésekre. Célja inkább az, hogy a hallgatóban felébressze a személyes érdeklődést a zsinati dokumentumok olvasata vagy újra olvasata iránt.

Ez a sorozat tehát a zsinati dokumentumok elolvasására szólít fel. Meggyőződése ugyanis, hogy nem lehet a zsinati lelkiségről értelmes vitát folytatni, ha valaki nem ismeri a zsinati atyák által jóváhagyott szövegeket. Nem kevesen ugyanis úgy beszélnek a zsinatról, mint ha az valami titokzatos valóság lenne, más, mint a zsinati dokumentumok. Ennek következtében minden divatos újdonságot összekevernek a zsinat szellemiségével.

Joseph Ratzinger megjegyezte, hogy a valódi zsinaton, „már az ülések során, majd fokozatosan az azt követő időszakokban, jelentkezett egy magát „zsinati lelkiségnek” nevező irányzat, ami valójában véve nem volt más, mint a zsinattal ellentétes lelkiség. Ennek egyik dogmája az az elmélet, hogy minden, ami új, vagy annak tekintik, mindig jobb, mint ami már volt, vagy ami éppen van.

P. Dariusz Kowalczyk bevezetőjében hozzáteszi: „elmélkedéseimben rámutatok annak a szükségességére, hogy napjainkban hogyan kell megkülönböztetni a zsinat igazi szellemiségét a zsinattal éppen ellenkező irányzatoktól. Mindezt Joseph Ratzinger, XVI. Benedek tanításának megfelelően teszem”.

Az is célja ennek az új rovatnak, hogy bebizonyítsa: igazságtalanok és értelmetlenek azok a bírálatok, amelyek szerint Benedek pápa eltávolodik a zsinat lelkiségétől. A Szentatya éppen ellenkezőleg, egyensúlyt keres a folyamatosság és a megszakadás között a zsinat szellemiségének megfelelően.

A rovat további célja az, hogy a zsinat ezután is minden katolikus megújult egyházi elkötelezettségének ihlető forrása maradjon. Végül P. Dariusz Kowalczyk SJ idéz II. János Pál „Novo millennio ineunte” k. apostoli leveléből, miszerint „a lelkipásztorkodás megújulásának lelkesítő műve vár ránk. Olyan mű, amely mindenkit érint”. Tiszteltre méltó II. János Pál mindenekelőtt néhány lelkipásztori prioritást jelölt meg apostoli levelében, amelynek olvasását Kowalczyk atya szintén a hallgatók figyelmébe ajánlja.

(vm)