„Az ehhez hasonló egyházi intézmények erőfeszítésein keresztül világossá válik, hogy
a keresztények számára minden ember Isten igazi szentélye” – XVI. Benedek beszéde
a Gyermek Jézusról nevezett barcelonai szociális intézményben
A vasárnap délelőtti szentmisét és Úrangyala imádságot követően a Szentatya a barcelonai
érsekségen együtt ebédelt a spanyol bíborosokkal és püspökökkel, valamint a pápai
kíséret tagjaival. Délután fél 5-kor búcsút vett az érsekségtől és negyed 6-kor megkezdte
látogatását a Gyermek Jézusról nevezett szociális intézményben.
Az intézetet
1892-ben hozta létre Carmen González Ramos ferences szerzetesnő, akit 2007-ben avattak
boldoggá. Ő az alapítója a Jézus és Mária Szent Szívéről nevezett ferences nővérek
kongregációnak. Eleinte az intézmény a szükségben élő családok gyermekeinek segítésével
foglalkozott. Hosszú ideig Down-kóros betegei voltak a bentlakói. Mivel jelentősen
csökkent ezeknek az eseteknek a száma, az intézmény által támogatottak összetétele
is nagymértékben megváltozott.
Ma autista, epilepsziás, személyiség zavarral
küzdő és magatartási problémákkal rendelkező gyermekekkel foglalkoznak. Egészségügyi
és pszichológiai segítségnyújtást biztosítanak 250 betegnek, akiknek kora 3-21 év
közöttire tehető. Az épületben található egy iskola, napközi, orvosi tanácsadó, labor,
valamint a kongregáció tagjainak szálláshelye. Nyolc szerzetesnő és közel 80 alkalmazott
és önkéntes folytat szolgálatot.
A pápát az intézmény elöljárónője fogadta
és kísérte be a kápolnába, ahol szerzetesnők, egészségügyi dolgozók és közel 200 beteg
várta családjaikkal együtt. Az esemény katalán nyelven zajlott. Elsőként Sistach bíboros,
Barcelona érseke, majd María Rosario elöljárónő köszöntötte a Szentatyát. Ezután az
intézmény két gyermek gondozottja fordult a pápához. XVI. Benedek beszédében köszönetet
mondott a hatóságoknak és arra hívta őket, hogy növeljék erőfeszítéseiket a leginkább
rászorulók megfelelő szociális ellátása érdekében.
Háláját fejezte ki mindazoknak
a nagylelkű támogatásért, akik magán jóléti intézményeket finanszíroznak. Ezáltal
megmutatják, hogy a jótékonyság a keresztény élet fémjelzője olyan időkben, amikor
súlyos gazdasági nehézségekkel kell szembe nézniük a családoknak. Kiemelte, hogy az
ilyen és hasonló egyházi intézmények erőfeszítésein keresztül világossá válik, hogy
a keresztények számára minden ember Isten igaz szentélye. Mindenkit tehát a legnagyobb
tisztelettel és szeretettel kell kezelni, mindenekelőtt akkor, amikor szükséget szenved.
Emlékeztetett, hogy Spanyolországban az egyház számos gyermekét motiválta
Krisztus Szava arra, hogy életét a tanításnak, a segítségnyújtásnak, a betegek és
fogyatékkal élők támogatásának szentelje. Az ő példájuktól ihletve a pápa arra kérte
a jelenlevőket, hogy továbbra is biztosítsanak szerető gondoskodást a legkisebbeknek
és a leginkább szükséget szenvedőknek a tőlük telhető legjobbat nyújtva.
Az
elmúlt évtizedekben jelentős előrelépés történt az orvostudomány terén, amely nagyban
hozzájárult a legjobban rászorulók gondozásához. Ehhez kapcsolódik az a növekvő meggyőződés,
hogy mennyire fontos az elkötelezett és humánus kezelés a gyógyulási folyamat pozitív
eredményének eléréséhez. Ezért tehát nélkülözhetetlen, hogy az új technológiai fejlesztések
a gyógyászat terén mindig tartsák tiszteletben az emberi életet és méltóságát. Így
a fizikai betegségben szenvedők vagy fogyatékkal élők mindig megkaphatják azt a szeretetet
és figyelmet, amely szükséges ahhoz, hogy úgy érezzék: személyként értékelik őket
konkrét szükségleteikben.
A gyermekekhez fordulva a pápa hálát adott Istennek
életükért, amely olyan becses Isten szemében. Arról biztosította őket, hogy különleges
helyük van a Szentatya szívében. Mindig megemlékezik imáiban azokról, akik a szenvedők
segítésének szentelik magukat, és akik fáradhatatlanul dolgoznak azon, hogy a fogyatékkal
élők elnyerjék jogos helyüket a társadalomban és ne legyenek peremre szorítva korlátaik
miatt.
A Szentatya kiemelte a papok és mindazok tanúságtételét, akik meglátogatják
a betegeket otthonaikban, a kórházakban vagy más intézményekben. Megtestesítik ezáltal
a vigasztalás fontos szolgálatát az emberi törékenység iránt, amelyet az egyház igyekszik
megvalósítani az irgalmas szamaritánus követésén keresztül.
Beszéde végén
XVI. Benedek Isten áldását kérte a szociális intézmény nagy családjára és mindazokra,
akik együttműködnek velük vagy más hasonló intézetekkel.