Katalónia – Jordi Bertomeu, a katalán Tortosa-i egyházmegye papjának tanulmánya

Katalóniát a térség lakói „kettős arculatú régiónak” is nevezik, ugyanis egyszerre van jelen benne a közép-európai polgári lelkület és a mediterrán érzékenység, az alkotói készség és a nosztalgiára való hajlam, a szigorú tervszerűség és a dekoratív szertelenség. Partjainál állították fel a rómaiak előőrseiket, hogy aztán bekebelezzék az egész félszigetet, majd Nagy Károly seregei a Pireneusokon át érkeztek, hogy szembeszálljanak a mórokkal és megkezdjék az ún. „reconquista” vagyis a visszahódítási folyamatot. Katalónia a hosszú évszázadok során így vált a hódítók számára „Spanyolország kapujává”.

De nemcsak a hódítóké, hanem Európa számára is Katalónia a Spanyolországra nyíló kapu. A Kr.e. VI. században, amikor a görög kereskedők gyökeret vertek a területen elhozva ide az ókori kultúrát, vagy a X. században az arabok végleges elűzésével Rajmund Berengár házasságával végleg megerősítette Katalónia keresztény és európai jövőjét. A terület elnevezése, Katalónia a XII. századra nyúlik vissza, amely elsőként egy verses költeményben tűnt fel.

Északon a Pireneusok magaslatai, a tengerparttal párhuzamosan a Katalóniai-hegység foglalják el a terület nagy részét, amely egy mediterrán jellegű, rövid telekkel és meleg nyarakkal jellemezhető klímát és természetet alakított ki. Tölgyesek és parafák a hegyekben, míg olaj- és mandulafák az alacsonyabb részeken, amelyek már a rómaiak óta visszatükröződnek a tengerben. Hatalmas búzamezők és termékeny kertek is színezik a tájat gazdagon ellátva az itt élő népet, akikből költők és trubadúrok születtek: verseikkel és imáikkal magasztalják a Montserrat-i Madonnát.

Az utóbbi két évszázadban Katalónia is felvette a versenyt a modern világgal és olyan területté formálódott, ahol a XX. század legnagyobb művészeinek nyomára bukkanhatunk. Pablo Picasso, aki bár Andalúziában született, de Barcelonában fedezte fel az alkotás művészetének szabadságát, vagy Joan Miró aki szintén e katalán városban tanult és a szürrealizmusban látta meg a művészi kifejezésmód új lehetőségét. Salvador Dalí, a képek színpadias elrendezésének zseniális művésze Katalóniában született, Cadaqués-ben, vagy Antoni Gaudí, a „szent építészmester”, a Sagrada Família templom megalkotója, amely Isten dicsőségét szolgálja.

Katalónia évszázadok óta erős identitástudattal rendelkezik, amely jól kifejeződik saját nyelvében, a katalán nyelvben is. A katalán az újlatin nyelvek közé tartozik, a vulgáris latin nyelvből alakult ki. A katalán nép nyelvét gondosan védte és őrzi a mai napig, egy olyan nép nyelve ez, aki a megegyezésre, az egységre vezető egyetértésre törekszik. Egyik táncában, a „Sardana” körtáncban ez tökéletesen megnyilvánul. Ritmus, egyensúly, egyezség, identitás, fény, szépség… mindez és még több Katalónia, a föld, ahová a Szentatya most ellátogat.

(hh)