Békét a Szentföldön, tiszteletet a hit és a család iránt – szentszéki felszólalás
az ENSZ-ben
A szentföldi béke a nemzetközi közösség jóakaratán és segítségén múlik – hangsúlyozta
felszólalásában Francis Chullikat érsek, a Szentszék állandó ENSZ megfigyelője. A
november 3-án megtartott New York-i ülésen a szentszéki képviselő ösztönözte azoknak
a további erőfeszítéseit, akik részt vesznek a növekvő számú palesztin menekült támogatásában,
illetve akik a béke folyamat szereplői. Az izraeliek és palesztinok a terrorizmus
és a katonai akciók fenyegetésében élnek egy ideje. Az érsek megújította a Szentszék
felhívását a két állam megteremtésére, amely megoldás keretében különleges státuszt
kapna Jeruzsálem szent városa. Kiemelte továbbá, hogy a tárgyalásokat akadályozó tényezőket
késlekedés nélkül felelősségteljesen kell elhárítani, mert gátolják a szabad és kölcsönös
kommunikációt illetve az álláspontok tiszteletteljes kicserélését. Arra buzdította
a tárgyaló feleket: kötelezzék el magukat a párbeszédben annak érdekében, hogy stabilitást
és békét teremtsenek a Szentföldön.
Francis Chullikatt érsek szerdán az ENSZ-ben
felszólalt az Emberjogi Tanács jelentésével foglalkozó plenáris ülésen is. Rámutatott
az emberi jogok spirituális dimenziójára. Minden ember méltóságának az elismerése
maga után vonja a személy belső és transzcendens dimenziójának tiszteletben tartását.
Nemcsak a lelkiismereti szabadság fontosságát érintette beszédében, hanem összekapcsolta
ennek kifejezését a vallásszabadsággal. Az érsek hangsúlyozta, hogy a kormányok felelőssége
ennek az elidegeníthetetlen jognak a védelmezése ahelyett, hogy elhanyagolnák vagy
engednék nevetségessé tételét és a hívők üldözését. Utalva a bagdadi szír-katolikus
székesegyház elleni támadásra felhívta a figyelmet a keresztények szorult helyzetére
a világ számos részén.
A szentszéki megfigyelő megdöbbenésének adott hangot
a neveléshez való jogról készült ENSZ jelentéssel kapcsolatban, amely kötelezővé tenné
az átfogó szexuális nevelést a gyermekek számára továbbá kritizálja azokat az országokat,
amelyek engedélyezik a szülők számára, hogy kivonják gyermekeiket az ilyen oktatás
alól. Megerősítette, hogy a nemzetközi dokumentumok a szülők jogának és felelősségének
tekintik a gyermekeik nevelésére vonatkozó döntéseiket. Végül megállapította, hogy
az emberi jogok nem változnak úgy, ahogy az emberi természet változhat.