Ki nyitott ajtót II. János Pálnak a mennyben? – Kicsi István budapesti tudósítása
November 3-án, szerdán
este a Fő utcai kapucinosoknál tartott előadást Pierluigi Molla az édesanyjáról, Szent
Gianna Beretta Molla-ról (1922-1962), akit II. János Pál 2004-ben avatott szentté.
Talán ez a legkülönlegesebb a történetben, hogy fia beszél szent édesanyjáról. Ilyenkor
sokan várnának elfogódottságot, különleges történeteket a szent életéből, de mint
kiderült, Gianna olyan dolgokban volt különleges, amiket fia is egy modern nőnek tulajdonít:
orvos; sízik; imádja a sebességet vezetés közben; amikor férje Párizsba utazik, kéri,
hogy mindenképp hozzon néhány divatlapot. Mindezt a két világháború között, Olaszországban.
Akkor hogyan és miért avatta a katolikus egyház szentté?
Amikor várandós volt
negyedik gyermekével, a terhesség alatt kiderült, hogy komplikációk várhatók, így
három megoldás van: abortusz; egy olyan beavatkozás, ami ártalmas lehet a gyereknek;
vagy egy olyan beavatkozás, ami az anyára lehet ártalmas. Gianna a harmadikat választotta,
és a szülés után egy gyulladásba halt bele. Pierluigi gyorsan hozzá teszi: „édesanáymat
nemcsak a haláláért (mellyel életet adott), hanem az életéért is avatták szentté.
Hiszen lelkes, örömmel teli, életvidám, élni akaró asszony volt. Persze olyan családban
nőtt fel, ahol a keresztény értékek fontosak voltak, és olyan emberhez ment feleségül,
aki mellett élhette ezen értékeket, de normális ember volt, aki talán nőként meg is
haladta a korát.”
Az egyház egy anyát avatott szentté, hangsúlyozva ezzel
a család fontosságát. II. János Pál utolsó szenttéavatása volt, ezért meséli kis humorral
Pierluigi, hogy amikor egy év múlva a pápa meghalt, valószínűleg az ő édesanyja nyitott
ajtót neki a mennyben.
Az előadás után elhangzó kérdésekre válaszában Pierluigi
elmondta, hogy nem egyszerű egy szent fiának lenni, mert a boldoggá- és szenttéavatási
folyamatban újra és újra kiújultak a veszteség sebei és fájdalmai, de a tudat, hogy
édesanyját a szentek között tudhatja, megnyugtatja.
A történet üzenete az,
hogy negyven évesen is, családban, szülőként, az életet szerető emberként ugyanúgy
el lehet köteleződni az evangélium mellett, mint szerzetesként vagy papként.