Mindenszentek ünnepén P. Pawel Cebula minorita korunk vértanújára, Boldog Jerzy Popieluszko
atyára emlékezik
Mindenszentek örömteljes
főünnepén reménnyel hallom Szt. Bernát buzdító szavait: Ébredjünk már fel végre, testvérek,
támadjunk fel Krisztussal, és keressük az odafönt valókat; ami ott fönt van, arra
legyen gondunk. Vágyakozzunk azokhoz, akik várva várnak ránk, sietve induljunk feléjük,
akik készek befogadni bennünket, előzzük meg az üdvözült lelkeknek ezt a várakozását
azzal, hogy mi is oda kívánkozunk. De ne csak a szentek társaságát óhajtsuk, hanem
boldogságukat is, és ne elégedjünk meg azzal, hogy együtt leszünk velük, hanem lángoló
buzgósággal törekedjünk dicsőségük elnyerésére is. Nem veszélyes erre pályáznunk,
és egyáltalán nem merészség ennek a dicsőségnek a keresése.Van, aki e vágyból és
keresésből akar élni s ünnepli a szentekkel való közösségét, de van, aki fél a földi
elmúlástól, nem mer szembesülni az igazsággal és tréfál, gúnyt űz belőle, ne tán engedi
magát a gonosz szellemek kultuszának. Vannak gyermekek, akik az utolsó árnyékában
járkálnak, de vannak, egyre többen, akik a szentek és boldogok fényében akarnak haladni.
Ilyenek például azok, akik Varsóban a Mindenszentek előestéjén nem a Halloween-t ünnepelték,
hanem Holy Wins processzióját, vagyis az Emmanuel és más katolikus közösségek által
szervezett a szentek, szent győztesek, a megszentelés győzelmeinek felvonulását. Felemelő
családi rendezvény volt ez. Bárki csatlakozhatott, aki csak átöltözött egy szentnek
vagy hangszert hozott magával. És volt, aki boldog Jerzy Popieluszko atyának, pár
hónappal ezelőtt oltárra emelt vértanúnak képmása akart lenni. 1984-ben részt vettem
a mártír pap temetésén. Több százezren voltunk, levertek, de nem remény vesztesek.
Szívem mélyén éreztem, ki az igazi győztes, ki aratta az igazi diadalt. Éreztem, de
láttam is, hogy kinek a tanítása és kinek a tanúságtétele győzedelmeskedik. A kommunisták
rendőrsége a mellékutcákban bujkált, de váratlanul egy személygépkocsijuk a gyászoló
tömegbe került. Megijedtem, megállt a lélegzetem: Istenem, most mi lesz? Az emberek
szoroson körülvették a rendőröket és többször kiáltottak: Megbocsátjuk, megbocsátjuk!
Ez az igazi győzelem: a Szereteté a gyűlölet fölött. A szörnyűen megkínzott és lemészárolt
vértanú pap győzedelmeskedett. Benne pedig Az, aki adta neki az erőt, bátorságot nem
csak a végső áldozathoz, hanem előtte is, hogy szavaival, tetteivel hirdesse Szt.
Páli tanítást: Ne engedd, hogy legyőzzön téged a rossz, inkább te győzd le a rosszat
a jóval (Róm 12, 21). Boldog Jerzy Popieluszko atya, Mesterét követve, tudta mi vár
rá. Egyszer azt mondta: „Tudom, hogy életemet akarják, de hátha a halálommal többet
tudok segíteni ügyünknek, mint az életemmel.” Más alkalommal pedig így fogalmazott:
„Van-e nagyszerűbb dolog egy pap számára, mint meghalni Istenért és a hazáért?” Az
igazi tanú nem rettent meg a fenyegetésektől, hűséges maradt mindhalálig. Tanúságtétele
ma is érvényes, amikor itt beszélnek egy fajta lengyel-lengyel háborúról. Két példa.
Éppen most, szinte pár napja, október 19-én, amikor először ünnepeltük Boldog Jerzy
vértanú pap liturgikus emléknapját Varsótól 120 km-re, Lódzban megtörtént egy politikai
okból elkövetett gyilkosság, gyűlölet áldozatául esett egy jobboldali párt tagja.
Két hónappal azelőtt pedig Varsóban az államelnöki palotája előtt, az utcán álló
keresztnél szomorú események zajlottak le. A kereszt a szmolenszki repülőszerencsétlenség
áldozataira emlékeztetett. Az új elnök el akarta helyeztetni a keresztet egy közeli
templomba. Sokan, akik ezt az elhelyezést ellenezték, heteken keresztül gyülekeztek
az emlék-keresztnél éjjel nappal imádkoztak, virrasztva védték, őrizték a szeretetáldozat
jelét. De jöttek a kereszt ellenségei is, többen voltak, hangosan és kihívóan tüntettek,
gúnyolták, sőt bántalmazták a békésen imádkozókat. Egy közülük később meg is halt
a kórházban. A keresztnél az imádkozók között hosszú ideig volt Popieluszko atya
egy régi papbarátja. Őt is a kommunisták próbálták megölni. Ezt az atyát megkérdezték:
vajon ebben a gyűlölet teljes helyzetben mit tenne most Popieluszko atya? A válasz
rövid és egyszerű volt: Ő most itt állna velünk a keresztnél és imádkozna. Isten szolgája
II János Pál már Az igazság ragyogó fényessége kezdetű enciklikájában (111 sz.) és
11 évvel ezelőtt a lengyel Parlamentben figyelmeztetett bennünket: "Miként a történelem
mutatja, egy értékek nélküli demokrácia könnyen átfordul nyílt vagy rejtett totalitarizmussá"Így
tehát folyik a harc az igazságért és lelkünkért, a halál és az élet kultúrája közötti
harc. Szükségünk van a tanúkra, akik megmutatják az utat, példájukkal bátorítanak
s közbenjárásukkal erősítenek, hogy ne engedjük, hogy legyőzzön minket a rossz, hanem
mi győzzük le a rosszat a jóval, Jézus Lelkével, vágyakozva az igazi szabadságra,
a Szeretet győzelmére, a szentek boldogságára. Boldog Jerzy Popieluszko atya, köszönöm,
hogy példát adtál s könyörögsz értünk! Köszönöm, hogy a mai gyermekeket is vezeteted
Az igazság ragyogó fényességében. Köszönöm, hogy ma is mutatod: nincs más út a dicsőségbe
csak a Krisztusi kereszt. Hajrá, keresztények! De a szabadság csak az igazság
befogadása által érvényesül teljesen: egy igazság nélküli világban a szabadság elveszíti
tartalmát, és az ember vad szenvedélyeinek, nyílt vagy rejtett tényezőknek a hatása
alá kerül. A keresztény viszont éli a szabadságot (vö. Jn 8,31-32), szolgálja a szabadságot;
hivatásának misszióstermészetéből eredően állandóan hirdeti az általa már megismert
igazságot; másokkal folytatott párbeszédében figyelembe veszi az igazság minden töredékét,
amelyet az emberek életében és az egyes nemzetek kultúrájában felfedezett, szüntelenül
hangsúlyozza mindazt, amit hite és egészséges értelmi erőfeszítése révén az emberi
személyről tanult. (CENTESIMUS ANNUS, 46)