2010-11-02 11:43:56

A magyar görög katolikus egyház küldetése, hogy a híd szerepét töltse be” – Ivancsó István görög katolikus pap, teológiai tanár könyvismertetése


RealAudioMP3 Akiyama Manabu japán klasszika-filológus, ókortudománnyal foglalkozó professzor, aki a felnőttként, tudatosan vállalt keresztségben a János nevet kapta, gyönyörű kiállítású könyvet ajándékozott a tudományos világnak.

A könyv teljes címe elmondja tartalmának lényegét: A görög katolikus Egyház Magyarországon: Öröksége és távlata.

A mű olyan húsz fejezetből áll össze, melyek mindegyike önálló tanulmányként jelent meg japán nyelven. Amikor szerzőnk ezeket kötetbe gyűjtötte, két nagy részt alakított belőlük: az örökségnek, illetve a távlatnak megfelelően. Mind a kettő további két részre oszlik. Az örökségbe az egyháztörténeti és kánonjogi, valamint a liturgikus teológiai témák kerültek, míg a távlatokban az ókortudományi és a tipológiai tanulmányok kaptak helyet.

Hogy honnan van a professzornak ez a gazdag anyaga? A kérdésre nem nehéz megadni a választ, a személyes ismeretség révén. Ugyanis szerzőnk figyelme már régen a patrisztika felé fordult. Tokióban 2001-ben ki is adta az arról szóló könyvét, hogy hogyan értelmezik a görög egyházatyák a pogány és az ókori irodalmat. Ekkor főleg Alexandriai Szent Kelemen szempontjait használta. Innen már csak egy lépés volt, hogy Alexandriai Szent Atanázt is felfedezze.

Ugyanakkor egy másik felfedezésre is eljutott a görög atyák műveinek olvasása közben: a görög szertartású istentisztelet megtapasztalása egyáltalán nem elhanyagolható. Így jutott el hozzánk, Nyíregyházára, a Szent Atanázról elnevezett Görög Katolikus Hittudományi Főiskolára, ahol rendes beiratkozott hallgatóként egy félévet töltött, s közben a Szemináriumunk lakója volt. – De nem elégedett meg annyival, hogy csupán tudományos ismereteket szerezzen. A szertartások hanganyagát rögzítette, és anyagát bedolgozta a könyvbe. S még egy utolsó szempont: sokat utazott, számtalan templomot, egyházközséget felkeresett, hogy a magyar görög katolikus egyházról, életéről, liturgikus gyakorlatáról tapasztalatot szerezzen. Sőt, valójában ez az egész Kárpát-medencére vonatkozik: mindenütt megfordult, ahol görög katolikusok élnek, akiknek kapcsolatuk van vagy volt a magyar görög katolikusokkal. (Ezt az 1. számú függelékben meg is örökíti.) – Ha valakiről, akkor szerzőnkről valóban el lehet mondani, hogy nem „íróasztal-teológiát” művelt, hanem ténylegesen „életszagú” a könyve, még akkor is, ha a legmagasabb tudományos követelményeknek is eleget tesz.

Hogy miről szól a könyv? Erre a kérdésre is viszonylag könnyű megadni a választ még a japánul nem tudó olvasónak is, hiszen szerzőnk gondoskodott arról, hogy bőséges magyar nyelvű összefoglalás (651-699) egészítse ki a művét, valamint részletes olasz nyelvű tartalomjegyzék (700-702).

Szerzőnk – bevallott célja szerint – azt akarja kimutatni, hogy a háromszázezer hívőt számláló magyar görög katolikus egyháznak küldetése van: hidat építeni kelet és nyugat között. Ezt a hídépítést szeretné elősegíteni azáltal, hogy bemutatja történetét Szent István korától napjainkig, kitekintve a szlovákiai görög katolikusokra is, valamint a máriapócsi baziliták történetére; bemutatja kánonjogi berendezkedését a Keleti egyházak törvénykönyvének történetét és teológiáját felvázolva. De ami a legfontosabb: részletesen foglalkozik a görög katolikus liturgiával és annak teológiájával is. Világosan leszögezi, hogy a magyar görög katolikus egyház valódi liturgikus gyakorlatának azt tekinti, amelyet még Keresztes Szilárd püspök idejében tapasztalt nálunk. S mint említettem, erről hangfelvételeket is készített.

A könyv második része már sokkal inkább elméleti. Ez a filológiával, ókortudománnyal, patrológiával foglalkozik, valamint a keleti tipológiával. Szerzőnk itt az ókorba megy vissza, de belekalandozik a középkorba is, és általánosan beszél a bizánci egyházról, azonban ahol lehet, vonatkozásba hozza mondanivalóját a magyar görög katolikus egyházzal. Tehát nem szakad el tőlünk. A könyv utolsó fejezetei különösen érdekesek, mert bennük az ősi japán vallást és vallásosságot próbálja párhuzamba állítani a görög katolikus egyházzal, legalábbis tipológiai, előképi vonatkozásban.

Úgy gondolom, teljesen azonosulhatunk szerzőnknek a bevezetőben írt gondolatával: „Azt szeretném remélni, hogy szemléletmódom előmozdítja a keleti és nyugati világnézet közötti párbeszédet” (655-656), továbbá az ázsiai vallások irányában az inkulturáció egyik eszköze lehet.

(vm)







All the contents on this site are copyrighted ©.