„Egy szinódus mindenkiért” – P. Federico Lombardi SJ heti jegyzete az Octava Dies vatikáni televíziós műsorban

Mit kér a szinódus záró üzenetében a Közel-Kelet népeinek vezetőitől?
Hogy „a keresztények élhessenek az állampolgárság, a lelkiismereti- és vallásszabadság, a nevelés és oktatás továbbá a kommunikáció területén járó minden joggal” azért, mert „igazi és hiteles állampolgárok, akik tisztességesek hazájukhoz és hűek minden nemzeti kötelességükhöz”.

És mit mond a nemzetközi közösséghez fordulva?
Azt, hogy „mi elítélünk mindenféle erőszak-megnyilvánulást és terrorizmust, továbbá bármiféle vallási szélsőségességet. Elítéljük a rasszizmus, az antiszemitizmus, a keresztényellenesség és az iszlámfóbia minden lehetséges formáját, és arra szólítjuk fel a vallásokat, hogy vállalják a felelősséget a kultúrák és népek közötti párbeszéd elősegítése érdekében a térségben és az egész világon”.

A zsidó, a szunnita és a síita iszlám képviselők felszólalásait nagy figyelem, készség és taps követte. A szinódus tagjai szabadon fejezték ki mondanivalójukat lojálisan és békésen bemutatva ezzel közösségeik összetett helyzetét. Természetesen egy olyan gyűlésről volt szó, amely egy drámai problémákkal és feszültségekkel teli térség helyzetét vizsgálta. Viszont az ülés egyházi jellege, vallási és spirituális indíttatása képessé tette a magasabb perspektívából való vizsgálódást, a remény realizmusával átjárt tevékenységet, amely a történelem folyamán megélt hitből fakad.

Reméljük, hogy mindenki megérti és elismeri a szinódus tevékenységét, amelyet elsősorban az Egyház, de a Közel-Kelet minden népe javáért tett.

(hh)