„Apostolok cselekedetei 2010” címmel egyházmegyei találkozó Bécsben – Varga János atya, a bécsi Pázmáneum rektorának tudósítása

Október 14-16 között harmadik alkalommal jöttek össze Ausztria legnagyobb egyházmegyéjéből, annak 660 plébániájáról mintegy 1400-an az osztrák fővárosban. A meghívott delegáltak a plébániaközösségek képviseletében: a plébános, egy képviselőtestületi tag és egy fiatal. Az esemény helyszíne a bécsi Stephans-dóm, illetve a Stephans-platz-on valamint az érseki palota udvarán felállított óriássátrak.

Az „Apostolok cselekedetei 2010” elnevezés arra utal, hogy a kereszténység missziós küldetése, amely Jézus megbízatásából az apostolok működésével kezdődött, a mai keresztények által folytatódik. Két hasonló egyházmegyei találkozó– a 2009 őszi és a 2010 tavaszi - után ez az utolsó ebben a sorozatban, - ám nem a végállomás – amint Schönborn érsek úr fogalmazott.

A mostani összejövetel címe ez volt: „Mi nem hallgathatunk arról, amit láttunk és hallottunk.” (ApCsel 4, 20), alcíme pedig: „Hirdetni Isten országát…teljes nyíltsággal, akadálytalanul.”
A találkozó célja, hogy a plébániák, közösségek felelős tagjai jobban megismerjék egymást, a papság és a hívek Főpásztorukkal közösen gondolkozzanak az egyház küldetéséről a mai világban.

Schönborn bíboros érsek úr a nyitónapon gondolatébresztőnek szánt bevezetőjében kiemelte:
„A világ gyorsabban változik, mint gondoltuk. Most van itt az ideje, hogy elébe menjünk a változásoknak, 10 év múlva csak elszenvedői leszünk. A szükséges szerkezeti változások és a misszió nem válaszható el egymástól” – mondta. Majd így folytatta: „Aki ráérzett a misszió szépségére, akinek lángra lobbant a szíve, az nem szívesen hagyja abba. „Krisztus szeretete sürget minket.” Az első nap összegzéseként elmondta: „A 2010-es év nehéz év volt, meg kell, hogy rendüljünk tőle. De tesszük tovább a dolgunkat, nem úgy, mintha mi sem történt volna, hanem másképpen, megújulva.”

A három nap programjában az előadások mellett szekció, kiscsoportos beszélgetések, fórum, ima, éneklés is szerepeltek, a kávé- és étkezési szünetek alatt pedig bőven volt lehetőség a találkozásokra, beszélgetésre.

Pénteken Klaus Mertes berlini jezsuita atya tartott elmélkedést a lelkek megkülönböztetéséről. A legkényesebb témákról is bátran és újszerűen, reálisan és reménykeltően beszélt, beleértve az osztrák és a német katolikus egyházat is megrázó botrányokat.

„Konkrét hozzájárulásom Egyházunk jövőjéhez” ez volt a délutáni szekciós beszélgetések témája, ám utána a fórumon a legnehezebb kérdések, legsúlyosabb vélemények, sőt elvárások is szóba kerültek.

A moderátorok több körben kérték, hogy mindenki mondja el véleményét, azt, amit fontosnak érez és addig esetleg kimaradt.

Miután Schönborn bíboros végighallgatott sok hozzászólót, maga is beállt a sorba. Nagy derültségre ő is bemutatkozással kezdte: „Christoph Schönborn érsek, Bécs”. Majd elmondta: két téma felvetését nagyon hiányolta: az élet védelme és a család – ezeken múlik a jövőnk, tette hozzá.

A megtérés, és a változás reményének estéje címmel, a misztikusan kivilágított Stephans-dómban zenés, vetítettképes szentírási meditációval zárult a pénteki nap. Az ApCsel 27, 1-28, 16 a máltai hajótörés történetét dolgozta fel a performansz egészen a Rómába való megérkezésig. Közben egy alkalommal kiscsoportos beszélgetésre is sor került: kit hogyan szólítottak meg a hallottak. A Főpásztor fiatalokkal beszélgetett az elhangzottakról. Ezután Schönborn bíboros érsek személyes, kötetlen imát mondott, majd az immár szinte teljesen sötét templomban meggyújtották és körbevitték a Húsvéti gyertyát, mint üdvösségünk, reményünk jelét, amelyről mindenki meggyújthatta a maga gyertyáját.

Ezután a delegáltak szabad imája következett, végül a befejező áldás párbeszéd formában, azaz először a Főpásztor áldotta meg a jelenlévőket, majd pedig az egybegyűltek mondtak áldást Schönborn érsekre.

Szombati zárszavában a bécsi Főpásztor jelezte: az első a misszió, utána következik bármiféle strukturális átalakítás. Hangsúlyozta: viharos időkben is a legfontosabb az Úr megváltó jelenléte, Ő közel van hozzánk, de nemcsak hozzánk, hanem mindenkihez, minden embert üdvözíteni akar, tőlünk pedig azt várja, hogy ennek az életnek a tanúi legyünk.

A találkozó a küldés szertartásával fejeződött be, „világos kell, legyen, hogy a nagyszerű erő Istentől és nem tőlünk származik” - mottóval.

A szentségi áldást követően indultak a világba a részvevők, hogy folytassák, ami itt elkezdődött. Jól kifejezte ennek lényegét a húsvéti jellegű elbocsátás: „Menjetek az egész világra és legyetek tanúim, alleluja!”, amire a hívek így válaszoltak: „Adjunk hálát az Úrnak, mert az Ő tanúi vagyunk, alleluja!”

Schönborn bíboros jelmondata: „Vos autem dixi amicos” a János-evangélium 15. fejezetéből vett idézet „Barátaimnak mondalak titeket” - volt olvasható az önkéntesek piros mellényén. Szolgálatuk, a három nap örömmel és szeretettel való gördülékeny lebonyolítása és mindaz, ami a bécsi egyházmegyei találkozón történt megmutatta, hogyan válik egy püspöki jelmondat életté...

A Vatikáni Rádiót Varga János tudósította Bécsből.