Kiengesztelődés a Szentföldön? – Michel Sabbah nyugalmazott jeruzsálemi latin pátriárka cikke

P. Szabó Ferenc fordításában ismertetjük Jeruzsálem 1987-2008 közötti latin pátriárkája cikkét, amely a francia jezsuiták „Christus” c. negyedéves lelkiségi folyóirata 2010. októberi számában jelent meg.

Lehetséges-e a kiengesztelődés?

Arabok és zsidók tudnak együtt élni. A múltban ez lehetséges volt Palesztinában is, mint a különböző arab országokban. Napjainkban is van békés együttélés közöttük Izrael államban is, a zsidók és nem zsidók közötti hátrányos megkülönböztetés és annak ellenére, hogy az izraeli állampolgárságú arabok politikai támogatást nyújtanak a megszállt területeken élő palesztinoknak.

Hogy megvalósulhasson a kiengesztelődés, több nézeteltérést kellene összeegyeztetni. A palesztinok szemében a zsidók – nem számítva egy kis csoportot, amely sohasem hagyta el az országot – újonnan érkezett hódítók, akik megszállták őket és uralmukat rájuk erőltették. A zsidók szerint viszont az ősök országába való visszatérésről van szó, amelyet ugyan 2000 évvel ezelőtt elhagytak, de amelyet minden zsidó szerte a világon megőrzött emlékezetében és szívében.

A konfliktus meghatározása is különböző. Az izraeliek szemében a palesztin terrorizmus elleni küzdelemről van szó. A megszállás részükről másodlagos tény. A palesztinok szerint először a megszállásnak kell véget vetni, hogy megteremtsék a független palesztin államot. E feltétellel a kölcsönös elismerés új korszaka kezdődhet el egész Közel-Kelet számára.

A bizalom zsidók és arabok között Izraelben egyre romlik. Éles csaták folytak a Knesszetben a szélsőséges zsidó pártok tagjai és az arab pártok tagjai között. Július 20-án egy törvénytervezetet nyújtottak be (a „zsidó és demokratikus” állam iránti lojalitás törvényét). A Likud párt miniszterei ellene voltak a „zsidó és demokratikus” kifejezésnek. Ebben a kívánt lojalitásnak eggyel több akadályát láttak, és provokációt Izrael arab állampolgárai számára.

Ha másrészt a nagyon változatos oktatási rendszert tekintjük Izraelben, és a nagyon uniformizáltat Palesztinában, nem mondhatjuk, hogy e helyzet kedvez a kiengesztelődésnek. Mindkét részről a másikat tekintik ellenségnek. „Halál az arabokra!” – ez a kiáltás hallatszik izraeliek egy részétől minden merényletnél vagy összetűzésnél. A palesztinok szerint pedig mindig az ún. „cionista ellenséggel” van dolguk.

Ezzel szemben az emberi jogok védelmére alakult szervezetek a másik megértésének, továbbá az önkritikának, tehát a kiengesztelődés előkészítésének nyitnak teret. A találkozásnak ez a lehetősége létezik még bizonyos izraeli médiumok esetében is.