A reneszánszkori misztikus Szent Battista Camilla Varano

1458-ban látta meg a napvilágot a közép-itáliai Maceratában. A camerinói herceg házasságon kívül született leánya volt, de ennek ellenére többi testvérével együtt ő is a hercegi udvarban nőtt fel. A reneszánsz korban a hercegi paloták egyben politikai, kulturális és a művészetpártolók központjai voltak. Ebben a légkörben nevelkedett tehát a kis Camilla; latint, klasszikus irodalmat, festészetet, zenét, táncot és lovaglást tanult.

Kilenc évesen a nagypénteki szertartáson a prédikáló pap azt kérte a hívektől, hogy ejtsenek egy könnyet a keresztfán halált halt Jézusért. Olyan mélyen érintette ez a gesztus a kis Camillát, hogy aztán élete végéig minden pénteken sírt Krisztus szenvedéséért. Bár a hercegi udvarban folytatott élet mindig is elbűvölte őt, mégis a Szenvedő Krisztust szemlélve egyre inkább lelki életére figyelt. E „kettős élet” alatt egy szentmise alkalmával felismerte a szüzesség és az Istennek szentelt élet lényegét, majd apja határozott akarata ellenére belépett az urbinói Szent Klára kolostorba és felvette a Battista rendi keresztnevet. Öt éven át küzdött lelke sötét árnyoldalainak megtisztulásáért.

Apját és testvéreit politikai okokból börtönbe zárták és kínozták, ami miatt Battista nővér sokat szenvedett és menekülnie kellett. Életét azonban mindig Krisztusnak és az Egyháznak ajánlotta a Szent Klára által kijelölt utat követve. Misztikus látomásai is a keresztre feszített Jézus iránt érzett szeretetéről tanúskodnak. Battista nővér 1524-ben halt meg pestisben, testét a camerinói kolostorban őrzik.

(hh)