„Csupán eszköz vagyok a Gondviselés kezében” – Szent André Bessette testvér élete
Alfred Bessette 1845-ben született egy Québec környéki faluban, népes családban. 10
éves korában elveszítette édesapját, majd két év múlva édesanyja is meghalt tüdőbajban.
Ekkor nagynénje családja vette gondozásába a törékeny egészségű fiút, aki egész életén
át sokat betegeskedett. 18 éves koráig többféle munkát végzett, majd az Egyesült Államokban
próbált szerencsét sok honfitársához hasonlóan. 1867-ben visszatért Kanadába, ekkor
vette magához először Krisztus testét. Segédkezett a templom körüli munkákban André
Provençal helyi papnak. Egyre gyakrabban látták imádkozni a plébánia templom Szent
József szobra előtt.
1870-ben André atya megérezte, hogy hiteles hivatásról
van szó, ezért azt tanácsolta a 25 éves Alfrédnak, hogy lépjen be a Szent Kereszt
Kongregációba. A fiatalember törékeny egészsége először akadályt jelentett, végül
mégis letehette fogadalmát, mint a Szent Kereszt Kongregáció világi testvére. 1874-ben
felvette az André szerzetesi nevet. A rend novícius mestere megjegyezte: „Ha ez a
fiatalember képtelen lesz a munkára, legalább megtanít bennünket arra, hogy hogyan
kell imádkozni”.
A Szent Kereszt Kongregáció legtöbb tagja pap vagy tanár
volt. A világi testvérek kétkezi munkával segítették az oktatási intézmények tevékenységét.
André testvért csaknem 40 éven át egy Montréal közelében lévő Notre-Dame kollégium
portásaként alkalmazták.
Buzgón takarított, ellátta a postai szolgálatot, a
diákoknak pedig borbélyként is szolgált. Arra buzdított mindenkit, hogy bizalommal
és kitartással imádkozzon, elfogadva Isten akaratát. Hamarosan elterjedt a híre, hogy
azok a betegek, akik vele együtt imádkoztak, meggyógyultak. „Nem vagyok más, mint
eszköz a Gondviselés kezében” – hangoztatta André testvér.
Amikor a hozzá
járuló betegek száma túlságosan megnőtt, el kellett hagynia a kollégiumot és egy közeli
villamos megállóban folytathatta gyógyító tevékenységét. Hamarosan vitatott személyiséggé
vált: sokan támogatták, mások viszont szembe szálltak vele, mondván, hogy árt az iskola
jó hírének. André testvér 1900-ban engedélyt kapott, hogy pénzt gyűjtsön egy Szent
József kegyhely építésére. 1909-ben kinevezték a Szent József oratórium gondnokává.
Most már itt fogadta a betegeket napközben, este pedig azokat látogatta meg, akik
nem tudták felkeresni a kegyhelyet. 1920-ra az oratórium évente több mint egy millió
zarándokot fogadott és több száz gyógyulást tulajdonítottak André testvér közbenjárásának.
André testvér 1937. január 6-án hunyt el Montréalban. Halálát követő napon becslések
szerint több mint egy millióan járultak ravatalához.
II. János Pál pápa 1982.
május 23-án avatta boldoggá. Boldog André Bessette testvér az első kanadai születésű
férfi, aki most október 17-én a szentek sorába lépett.
A szentté avatásához
szükséges csoda 1999-ben történt. Egy 9 éves kisfiú súlyos autóbaleset következtében,
agysérüléssel visszafordíthatatlan kómába esett. Hozzátartozói Boldog André testvér
közbenjárásáért imádkoztak, aminek következtében a kisfiú orvosilag megmagyarázhatatlan
módon meggyógyult.
Boldog André Bessette tanúságtétele prófétai, látható és
ma is hatékony. A hit és spiritualitás óriása volt, akinek lelki kisugárzása napjainkban
is érezhető Montréalban és egész Kanadában. Azt bizonyítja, hogy mit érhetünk el a
hit és a szeretet révén. Az egyszerű és alázatos portás ezt így fejezte ki saját szavaival:
„A művész a legkisebb ecsetekkel festi meg legcsodálatosabb képeit.”