„Az Anyaszívben ezer éves a Magyarok Nagyasszonya kápolnája” –
P. Vértesaljai László SJ személyes visszaemlékezése a történelmi eseményre

Műsorunk volt főszerkesztője diakónusként vett részt II. János Pál pápa mellett a Szent Péter bazilika altemplomában lévő Magna Domina Hungarorum kápolna felszentelésekor.

Uram, Istenem, már harminc év szaladt el azóta, hogy napra pontosan, 1980. október 8-án II. János Pál pápa felszentelte a Magyarok Nagyasszonya kápolnát a Vatikáni Szent Péter Bazilika altemplomában. Emlékszel Uram, a pápai asszisztencia tagjaként ott álltam a szentély sarkában, mint a római Német-Magyar Pápai Kollégium diákja, fekete reverendában, fehér karingben, sötét hajjal, éppen egy éves római diákság után…!

Nézem a fényképeket. A szentelő pápa, az áldott emlékű II. János Pál, a kápolna-építtető főpásztor, Lékai László bíboros, esztergomi érsek és sok-sok magyar püspök már nincsenek közöttünk. A kápolna azonban áll, és most a mai napon róluk is beszél, egy bő emberöltő távlatából. Egy emberöltő távlatából, ma is a magyarok ezeréves történetéről szól. Csendes tanúságtétel ez a kezdetekről - egészen napjainkig.

Látom Szent István királyt, amint fájdalom szabdalta arccal belép a kápolnába és a Nagyasszony elé helyezi az Ország-koronát. Mária, az Anya, kisdedet szorít szívéhez, saját Fiát, Egyszülöttjét. Látom azt is ugyanebben a képben, Mária, az Anya kisdedet szorít a szívéhez, a Fiának testvérévé lett újabb gyermekét, a Magyar Nemzetet. Amikor az öreg király meghalt, az új keresztény ország védnöksége a Mennybe-fölvettre szállt, aki elfogadta ezt az új lelki-anyaságot és gondoskodó szeretetében mintegy időben visszafelé lépve is azonosult új gyermeke, a Regnum Hungarorum történetével és így lett az ország Regnum Marianum.

Látom, amint a kápolna szentélyében emelkedik alakja. Arany háttérből, nem pogány sötétségből, hanem a népdalaink megénekelte, szőtteseink elregélte csodaszarvasok mellől emelkedik alakja. Könnyű volt Rátalálni, mert a keresztségünkig vezető hosszú úton már elő- és felkészített bennünket, hogy találkozzunk Vele.

„Magna Domina Hungarorum…, á Mágyárok Nágyásszonyá…” – hallom most is II. János Pál hangját, aki pápaként először itt lépett magyar földre. Igen, ez a föld magyar, Szent István királyunk a honfoglalója e kápolnának, melynek alapját uralkodás idején vetette meg, amikor a neki koronát küldő Rómában, Szent Péter sírja közelében kápolnát és zarándokházat építtetett védőszentje, a protomártír Szent István diakónus tiszteletére. Ez a magyar szakrális felségterület, szentföldi testvérével együtt századokon át szolgálta a magyar hazát, királyainkat. Látom a kápolnát, a falakat burkoló süttői fehér mészkövet és a tardosi magyar vörös márványt, és így látom a régi kápolnánkban az Árpád házi királyi zászlók piros-fehér szalagcsíkjait. Hallom az éneket, a középkor szárnyaló gregorián és magyar dallamait, István, László, Gellért, Erzsébet, Margit, Kinga nevének említését.

És látom, hogy lebontják ezt az ősi római magyar épületet 1776-ban, az új Szent Péter bazilika új sekrestyéje számára… és hallom több mint kétszáz évvel későbbről VI. Pál pápa szavát, aki „a szívében fekvő magyarok számára kápolnát rendel, melynek helye legyen az ő feje mögött”. A nagy zsinati pápa saját síremlékére gondolt, mert éppen egy fal választja el egyszerű kőszarkofágját és a mi kápolnánkat.

Harminc év óta meg nem szűnt a Rómába zarándokló magyarok igyekezete: a Szent Péter sírja mellett mondott imádság után belépni a Magyarok Nagyasszonya kápolnába és ott ezeréves távlatban, a világegyház testében és mégis magyar földön hálát adni a Megváltónak és a Boldogasszonynak.
Most is hozzá fohászkodunk, köszönettel és tisztelettel, hogy anyai palástját fölöttünk tartja.
Ez a római jelenlét kijelöli a helyünket a világban, ugyanazon Édesanya számtalan gyermeke között. A mexikóiak, lengyelek, írek és litvánok azok a testvéreink, kiknek ugyanezen Istenházában, itt a római Szent Péter bazilikában van egy talpalatnyi földjük, és benne kápolnájuk. A miénk most harminc éves. De tudjuk, hogy valójában, az alapítást tekintve és biztosan az Anyaszívben is, ezeréves ez a kápolna. Áldott legyen érte az Isten!