A boldogság titka a Krisztussal való barátság – mondta a pápa az általános kihallgatáson október 6-án

A Szentatya szerdán délelőtt tovább folytatta a középkori női misztikusokról szóló tanítását, ezúttal a német Helftai Szent Gertrúdról, a XIII. századi egyháztörténet meghatározó személyiségéről szólt a Szent Péter térre összegyűlt zarándokoknak. Gertrud von Helfta Németország egyetlen olyan női alakja, akit a „nagy” jelzővel is illetnek kiemelkedő kulturális és evangéliumi tevékenysége, „nagysága” miatt: élete és írásai egyedülálló módon hatottak a keresztény lelkiségre. Helftai Szent Gertrúd egy rendkívüli nő volt – mondta bevezető szavaiban a pápa –, természeti és kegyelmi adottságokkal megáldott, mélyen alázatos, buzgó hívő, aki Istennel kivételes kapcsolatban állt a szemlélődés és a szükséget szenvedők mindenkori megsegítése által.

Gertrúd 1265. január 6-án, Vízkeresztkor született, szüleiről, családjáról nem maradtak fenn adatok. Egészen fiatalon, 5 éves korában került a helftai ciszter kolostorba, hogy nevelést kapjon és iskolába járhasson. Kiváló tehetségű tanuló volt, a Trivium és Quadrivium tudományait magas szinten elsajátította, a tudomány elkápráztatta. Fiatalkori tevékenységei közé az olvasás, a zene és a miniatúra művészet tartozott, erős akaratú, határozott, lendületes személyiséggel rendelkezett, aki elismerte hibáit, és alázatosan kért megbocsátást értük. A források szerint azt kérte elöljáróitól, hogy imádkozzanak megtéréséért, ugyanis felismerte, hogy élete nem teljes, a tudományok nem bűvölik el többé. 1281. január 27-én az Úr megjelent életében. Látomása volt, amelyben egy ifjú vezetésével sikerült legyőznie a lelkét gyötrő fájdalmakat, összetalálkozott azzal, aki a keresztfán megváltott minket vérével, vagyis Jézussal – magyarázta XVI. Benedek.

Élete természetesen ettől a pillanattól kezdve új irányt vett: az Úrral való belső kapcsolata egyre fokozódott főképp a nagy liturgikus ünnepek, így az Ádvent és a Karácsony, a nagyböjt és a Húsvét, ill. a Mária ünnepek alkalmával.

Biográfiája szerint Gertrúd megtérése két területen ismerhető fel: tanulmányaiban, ahol egy radikális váltás történt a humanisztikus tudományoktól a teológia irányába; és életében, amely a korábbi gondtalanságból az imával teli és a szeretetcselekedettől lelkes életté vált. Az Úr – fejtette ki tanításában a Szentatya – a belső élet megélésére és a lelki tevékenység szeretetére hívta Gertrúdot, aki felismerte, hogy korábban távol állt Istentől, inkább a tudományokat részesítette előnyben a lelki szemlélődéssel szemben.

Helftai Szent Gertrúd Isten kegyelmi adományát egészében apostoli feladatvállalássá formálta: a hitigazság terjesztésének, világos egyszerű módon való írásba foglalásának szentelte magát szeretettel és hűen szolgálva ezáltal is az Egyházat. Írásai a teológia hasznos és kedvelt szövegeivé, továbbá a misztikus irodalom gyöngyszemeivé váltak.
A Szentatya Helftai Szent Gertrúd alakjáról szólva rávilágított arra, hogy Isten tudatosította Gertrúddal hívását, azt, hogy ezáltal kegyelmének egyik eszközévé válik. Gertrúd e hatalmas isteni ajándék befogadására méltatlannak érzi magát, de szívesen engedelmeskedik Isten akaratának és életét neki szenteli egészen haláláig, amely a források szerint 1301-ben vagy 1302-ben következett be.

Helftai Szent Gertrúd élete nemcsak egy múltbeli példa, hanem állandó iskola marad minden hívő számára a keresztény életvitelre és rámutat arra, hogy a boldog és igaz élet középpontjában a Jézussal való barátság áll. Ezt a barátságot a Szentírás, a liturgia, a mélyen megélt hit által és a Szűz Máriával való kapcsolaton keresztül lehet elsajátítani, amely lehetőséget ad Isten megismerésére és felfedezésére így életünk végső célja, a boldog élet megélésére – fejezte be tanítását XVI. Benedek pápa a szerdai általános kihallgatás alkalmával.

Angol nyelvű köszöntésében szólt annak az ima világkongresszusnak a résztvevőihez is, akik október 5-e és 10-e között tartják találkozójukat Rómában. A kongresszuson jelen van Téglásy Imre, a magyar Alfa Életvédő Szövetség elnöke, valamint Csáky-Pallavicini Tamás, a Katolikus Orvosi Társulatok Világszövetsége végrehajtó bizottságának tagja, az ENSZ bécsi hivatalainak megfigyelője.

(hh)