A közel-keleti püspöki szinódus elé – interjú Ramzi Garmou teheráni káld érsekkel

A Terrasanta c. olasz folyóirat 2010-es július-augusztusi számában interjút olvashatunk az iráni keresztények helyzetéről, amely egyike lesz az októberi Közel-Kelettel foglalkozó Különleges Püspöki Szinódus témáinak.

A statisztikákat tekintve is jól látható, hogy Iránban, a túlnyomórészt síita iszlám országban a keresztények alacsony létszámú kisebbséget alkotnak mintegy 100 ezer hívővel, melyből 8 ezer a katolikus. „Az 1979-es iráni forradalmat követően a keresztények mintegy kétharmadát elvesztettük, és az országból való elvándorlásuk továbbra is folytatódik” – jelentette ki Ramzi Garmou káld érsek. Ezért életbevágóan fontos az iszlámmal való kapcsolatok javítása, továbbá a párbeszéd folytatása a többségben lévő muzulmánokkal a kölcsönös tisztelet és kötelékek megerősítése érdekében, amely az egész iráni nép javát szolgálja.

Köztudott, hogy a teológiai párbeszéd igencsak korlátok közé szorul, következésképpen nagyon nehéz előrelépéseket tenni e területen. Ez a kereszténység és az iszlám között lévő nagy különbségekkel magyarázható, különös tekintettel Jézus személyére. Ez persze nem jelenti azt, hogy a párbeszéd haszontalan lenne: novemberben pl. Teheránban sor kerül arra a kétévenkénti kongresszusra, amely a keresztények és muzulmánok békés, igazságos együttélésének lehetőségeit tárgyalja, továbbá azt, hogy milyen lépéseket tehetnek ezek az országok az emberi jogok tisztelete és a lelkiismereti szabadság megteremtése érdekében.
Az ökumenizmus és az emigráció kérdésével kapcsolatban a káld érsek elmondta, hogy a keresztények egyik fontos feladata az egység és a szeretet üzenetének hiteles láthatóvá tétele a nem keresztények és a nem hívők számára. Az egység természetesen Isten adománya, viszont tenni kell azért, hogy ez a jövőben megvalósulhasson.

Az elvándorlás jelensége sajnos a közel-keleti országokban jelentősen megmutatkozik, azonban nincs jogunk ahhoz, hogy megakadályozzuk a híveket a jobb életkörülmények keresésében, azaz nem tilthatjuk meg az emigrációt. Az Egyház alapvető feladata, hogy érthetővé tegye a hívek számára küldetésük fontosságát a Közel-Keleten, ugyanis ha nincs elképzelésük szerepük fontosságáról az olykor kritikus gazdasági, politikai és vallási helyzet ellenére is, akkor nehéz marasztalni őket. Elengedhetetlen tehát, hogy értsék a keresztség jelentését, tanúságtételük és szolgálatuk értékét. Ha ez valóban fontossá válik számukra, akkor érthető lesz az is, hogy miért kell maradniuk. Jézus szavait kell szem előtt tartani: „Ne félj te kisded nyáj!”. Az egyház jelentősége nem a külsőségekben van, nem abban, hogy hány intézményt vagy kórházat működtet, hanem tagjainak mély hitében, meggyőződésében. Tudniuk kell, hogy küldetésük és felelősségük van ott, ahol az Egyház megszületett és ahonnan elindult – magyarázta Ramzi Garmou, iráni káld érsek.

Vajon a papság képes-e hatni a kormányokra a vallás és lelkiismereti szabadság megteremtése érdekében?
A lelkiismereti szabadság hiánya az elsődleges oka minden problémának és konfliktusnak a közel-keleti térségben. Az iszlám törvényei ugyanis tiltják a vallásszabadságot, tehát nem az ember javát szolgálják, ezért kell megdönteni őket. A főpásztorok, papok feladata, hogy maguk is erősödjenek meg hitükben, és legyenek bátrak az Evangélium hirdetésében – olvasható a Terrasanta olasz folyóirat interjújában.

(hh)