„Isten szenteket és prófétákat küld egyházába a válságok idején” – a pápa beszéde szombaton este a Hyde Parkban tartott imavirrasztáson

Ezen a határtalan spirituális örömmel teli estén a pápa beszédét személyes vallomással kezdte: Newman jelentős befolyást gyakorolt egész életére és gondolatvilágára. A bíboros példája arra ösztönöz bennünket, hogy megvizsgáljuk életünket Isten tervei szerint, hogy mindig és mindenütt növekedjünk szeretetközösségben az egyházzal: az apostolok, a vértanúk, a szentek egyházával, azzal az egyházzal, amelyet Newman szeretett és amelynek egész életét szentelte.

A pápa az imavirrasztáson, amelyen több, mint 100 ezren vettek részt, rávilágított Newman életének néhány aspektusára, amelyek különösen jelentősek a mai hívők és az egyház mai élete számára.

Newman egész életét - saját elbeszélése szerint - meghatározta a megtérés nagyhatású élménye, amelyben fiatal korában volt része. Ez a vallási és egyben értelmi tapasztalat késztette arra, hogy az evangélium szolgálatát válassza hivatásának. Élete végén úgy írta le munkásságát, mint küzdelmet a növekvő tendencia ellen, amely a vallást pusztán magánügynek, szubjektív, személyes véleménynek tekintette.

Ez az első lecke, amelyet megtanulhatunk Newman életéből: napjainkban, amikor egyfajta intellektuális és erkölcsi relativizmus fenyegetése gyengíti meg a társadalom alapjait, Newman arra emlékeztet bennünket, hogy a férfiakat és nőket Isten saját képmására teremtette. Arra lettünk teremtve, hogy megismerjük az igazságot, és ebben az igazságban megtaláljuk legvégső szabadságunkat, legbensőbb elvárásaink beteljesedését.

Newman élete azt is megtanítja, hogy ára van az igazság szenvedélyes szeretetének, az intellektuális egyenességnek, a valódi megtérésnek. A felszabadító igazságot nem tarthatjuk meg saját magunknak: tanúságtételre kötelez. A pápa utalt rá, hogy a közeli Tyburnban sokan haltak meg hitükért. (1535 és 1681 között 105 katolikust kínoztak halálra, mert Róma püspökét ismerték el az egyház evilági fejének).

Napjainkban nem akasztják fel azt, aki hűséges az evangéliumhoz, de gyakran nevetségessé teszik, kigúnyolják. Az egyház azonban nem mondhat le arról a feladatáról, hogy hirdesse Krisztust és evangéliumának üdvözítő igazságát – hangsúlyozta a Szentatya.

Végül Newman arra tanít bennünket, hogy ha elfogadtuk Krisztus igazságát és elköteleztük magunkat irányában, akkor nem lehet elválasztani hitünket életmódunktól. Minden gondolatunk, szavunk és tettünk irányuljon Isten dicsőségére, országa terjesztésére. Newman megértette ezt és a keresztény világi hívek prófétai szolgálatának nagy bajnokává vált. Az igazságot nem pusztán a tanítás útján adhatjuk tovább, hanem következetes, hűséges életünkkel, életszentségünkkel – mutatott rá Benedek pápa. Azok, akik igazságban és az igazság szerint élnek, felismerik, hogy mi az, ami hamis, ami szemben áll az igazság ragyogásával (veritatis splendor).

Newman, mint az őt megelőző szentek végtelen sora azt tanította, hogy a hit „kedves fénye” elvezet bennünket az igazságra, istengyermeki méltóságunk, a mennyekben ránk váró fenséges végcélunk felismerésére.

A bíboros egyik legkedvesebb meditációja így hangzott: „Isten azért teremtett engem, hogy „sajátos szolgálatot” tegyek neki. Rámbízott egy bizonyos munkát, amit nem bízott másokra”.
Aki ma reálisan szemléli a világot, nem hiheti azt, hogy a keresztények folytathatják megszokott éleüket, figyelmen kívül hagyva a hit mély válságát, amely társadalmainkat sújtja. Nem bízhatnak abban, hogy a keresztény évszázadok értékeinek öröksége a jövőben is formálja majd a társadalmat.

Tudjuk, hogy válságok idején Isten nagy szenteket és prófétákat küld egyházába és a keresztény társadalomba. Azonban mindenki arra kapott meghívást, hogy Isten országán munkálkodjon, evangéliumi értékekkel itatva át az evilági életet. Mindnyájunk küldetése, hogy megváltoztassuk a világot, törekedve az élet kultúrájára.

A pápa végül a fiatalokhoz fordult: csak Jézus tudja, hogy milyen „sajátos szolgálatot” szánt nekik. Krisztusnak szüksége van olyan családokra, amelyek emlékeztetik a világot a szeretet méltóságára, a családi élet szépségére. Szüksége van azokra, akik Istennek szentelik életüket a tisztaság, szegénység és engedelmesség útját választva. Szüksége van a szemlélődő szerzetesek erőteljes szeretetére, akik szüntelen imáikkal támogatják az egyház tevékenységét. Szüksége van szent papokra, akik életüket a rájuk bízott nyájnak szentelik. A fiatalok ne féljenek teljesen Jézusnak ajándékozni önmagukat, megkapják majd a szükséges kegyelmet hivatásuk teljesítéséhez.

Végül a Szentatya meghívta mindnyájukat, hogy csatlakozzanak hozzá jövőre Madridban az Ifjúsági Világtalálkozó alkalmából.

(vm)