„A vallások közötti együttműködés és párbeszéd kölcsönös tiszteletet, szabad vallásgyakorlást, a hit nyilvános megvallását jelenti, valamint azt a szabadságot, hogy lelkiismeretünket követhessük üldöztetés nélkül, még akkor is, ha vallást változtatunk” – mondta a pápa a vallási vezetőkkel való találkozón

A Szentatya köszöntötte Nagy-Britannia és az egész világ zsidó közösségét a Yom Kippur, az engesztelés ünnepe alkalmából, majd kifejtette: az elkötelezett hívők jelenléte a társadalmi és gazdasági élet különböző területein ékesszólóan bizonyítja azt a tényt, hogy életünk spirituális dimenziója emberi önazonosságunk alapvető alkotóeleme.

Spirituális szinten mindnyájan különböző módon, személyesen elköteleztük magunkat egy olyan úton, amely választ ad az emberi lét legvégső értelmének kérdésére. Keresésünk közben egyre jobban ráébredünk, hogy a kezdeményezés az Úrtól származik. Ő ültette be szívünkbe az utána való vágyat.

A katolikus egyház a II. vatikáni zsinat óta különös hangsúlyt fektet a vallásközi párbeszédre és együttműködésre – állapította meg a pápa. Ez a párbeszéd nem korlátozódhat formális vitákra. A mindennapi élet párbeszéde azt jelenti, hogy tanulunk egymástól, növekedve a kölcsönös tiszteletben. A tettek párbeszéde az együttműködés konkrét formáiban nyilvánul meg az átfogó emberi fejlődés érdekében. Magába foglalja az emberi élet közös védelmét, annak biztosítását, hogy ne zárják ki az egyének és közösségek vallási dimenzióját a társadalmak életéből.

A katolikusok világszerte továbbra is a barátság hídjait építik más vallásokkal, törekszenek a múlt sebeinek begyógyítására, elősegítik az egyének és közösségek közötti bizalmat – biztosította hallgatóságát XVI. Benedek.

A különböző vallások képviselői azt bizonyítják, hogy a humán és természettudományok nem elégíthetik ki az emberi szív legmélyebb vágyait. Nem adnak teljes magyarázatot az ember származására és végső elrendeltetésére, élete céljára.

A szent, a „sacrum” keresése nem értékeli le az emberi kutatás egyéb területeit. Éppen ellenkezőleg még nagyobb jelentőséget tulajdonít neki, mivel a teremtett világ felelős kezelésére késztet. Az igazi vallásos hit emlékeztet bennünket az erkölcsi megtérésre, a békés együttélés kötelezettségére. Megtisztítja szívünket, nemes és nagylelkű tettekre késztet az egész emberi család számára.

(vm)