„Több, mint nyolcezer hívő vett részt a Mária-neve ünnepen Bécsben” – Varga János atya, a bécsi Pázmáneum rektorának tudósítása

Szeptember 12.-én rendezték meg 50. alkalommal a bécsi városi sportcsarnokban a Mária-neve ünnepet. Kisboldogasszony tiszteletére már délután több mint nyolcezren jöttek össze, hogy együtt imádkozzanak, és adjanak hálát Istennek az imádság és a Szűzanya közbenjárására megtapasztalt kegyelmekért. A kerek évforduló mellett hangsúlyt kapott az osztrák államszerződés 55. évfordulója, amelynek eredményeképpen 1955 októberében, az utolsó szovjet katona is elhagyta Ausztriát. Az idei találkozó mottója így szólt: „A hit jövőt ad.”

A rendezvény előzménye az "Engesztelő rózsafüzér-kereszteshadjárat". Isten szolgája Petrus Pavlicek osztrák ferences szerzetespap, akinek boldoggá avatása folyamatban van, 1946-ban Mariazellben hazája szabadságáért imádkozott. Válaszként hallotta a hívást: "Tegyétek, amit mondok." Fatimában a Szűzanya megígérte a gyermekeknek: "Ha azt teszik az emberek, amit mondok, sok lélek megmenekül, és béke lesz." P. Petrus 1947-ben alapított imaközösségével Mária kérésének kívánt eleget tenni, bízva abban, hogy ezáltal hozzájárulhat Ausztria szabadságához és a világ békéjéhez. 1955-ben imahadjáratának már félmillió tagja volt. Abban az esztendőben május 15-én - a Mária-hónap közepén - aláírták az osztrák államszerződést, és októberben, a rózsafüzér hónapjában elhagyta az utolsó szovjet katona Ausztriát. P. Petrus úgy érezte, hogy feladatát elvégezte. Azonban a fatimai püspök kérte őt, hogy amit Ausztriáért tett, tegye az egész világért is. Ez a kérés az egész imaközösség számára felhívás volt, hogy még nagyobb figyelemmel forduljanak az egész világ felé, és imádkozzanak a békéért. A nemzetközi imaközösségnek százharminc országban 700.000 tagja van. 1980-ban a gyermekek és az ifjúság bevonása érdekében hívták életre a "Békerózsafüzért". Mára már a világ több mint száz országában kétmilliónál is több felnőtt és gyermek imádkozza naponta a rózsafüzért a világ békéjéért és a Szentatya szándékára.

A rendezvény délután 4 órakor kezdődött ünnepélyes körmenetben történt bevonulással.
Majd P. Beno Mikocki ferences az Engesztelő rózsafüzér-kereszteshadjárat lelki vezetője köszöntötte a jelenlévőket. Első helyen Irinej szerb-ortodox pátriárkát, és a kíséretében lévő püspököket, Peter Stephan Zurbriggen apostoli nunciust, Bécs érsekét, Christoph Schönborn bíborost, valamint a Németországból, Csehországból, Lengyelországból, Dél-Tirolból és Magyarországról érkezett híveket, köztük kiemelten a Budaörsi Mindszenty József Római Katolikus Általános Iskola diákjaiból, tanáraiból és szülőkből álló csoportját.
Irinej pátriárka maga is köszöntötte néhány szóval a jelenlévőket, hangsúlyozva, hogy az ima és a legszentebb Szűz tisztelete összekapcsol minket.

Ausztria apostoli nunciusa felolvasta XVI. Benedek pápa üdvözletét. A Szentatya levelében hangsúlyozza: a hit lényege nem csupán a múltba tekintés, hanem a jövő felé való irányultság. A rövid pápai üzenet befejezéseként XVI. Benedek apostoli áldását küldte az egybegyűltekre.
Ezt követően Albert Biesinger teológus professzor, állandó diakónus „Miként ad a hit jövőt?” címmel tett személyes tanúságot a hit és az ima erejéről.
Majd a világosság titkaival imádkozták a jelenlévők a rózsafüzért. A teljesen sötét sportcsarnokban egyetlen gyertya égett a Szűzanya szobra előtt, a kivetítőn az adott titokhoz kapcsolódó, az elmélkedést segítő képet és gondolatot lehetett látni.

A közös imádság után kezdődött az ünnepélyes szentmise, amelyet Christoph Schönborn bíboros úr mutatott be koncelebrálva hét püspökkel, és több mint száz pappal. Miután a főpapság a színpadhoz vonult, helyüket, a nézőtér első sorait néhány pillanat alatt lelkes, vidám fiatalok foglalták el. Az ünnep üde és felemelő része volt ez jelenet.
Őeminenciája prédikációjában a napi Evangéliumból indult ki: „Nagyobb öröm lesz a mennyben egy megtérő bűnösön, mint kilencvenkilenc igazon, akinek nincs szükséges megtérésre.” Hangsúlyozta: könnyen félreérthetjük e szavakat, Jézus nem azt mondja, hogy a kilencvenkilencnek nem örülnek a mennyben, de az egy megtérő bűnösön végtelen öröm lesz. Mondhatnánk, hogy százból egy, az csak 1 %, de Isten nem százalékokban gondolkodik, hanem számára az ember fontos, méghozzá minden ember. Isten keresi az embert, még ha az be is szennyezte magát és látszólag méltatlanná is vált.
Emlékeztetett a rózsafüzérben a tizedek végén mondott imádságra: „Ó Jézusom, bocsásd meg bűneinket, ments meg minket a pokol tüzétől, vidd a mennybe a lelkeket, különösen azokat, akik legjobban rászorulnak irgalmadra!”

Meg kellene értenünk Jézus milyen szenvedélyesen keresi az embert, és különösen azokat, akik legjobban rászorulnak irgalmára.
Ha ezt az együttérzést megértettük, akkor értettük meg Jézust – mondta.
A tékozló fiú testvérére vonatkozóan emlékeztetett, hogy az irgalom gyakorlása mindig konkrét áldozatokkal jár.
Utalt arra, hogy Ausztriában a katolikus hívek negyede bevándorló. Idézte Irinej pátriárka aznap délelőtt elhangzott szavait: a szerbeknek el kellett hagyniuk hazájukat a háború, vagy a jobb anyagi lehetőségek miatt, mindent otthagytak, de ami a legnagyobb közös kincs, azt magukkal hozták és ez a hit.
Az imádság kitágítja szívünket, hogy tudjunk minden emberre úgy tekintetni, mint Jézus, különösen azokra, akik legjobban rászorulnak irgalmára.
Utalt az előző napon tett magyarországi látogatására, amikor részt vett a máriapócsi kegytemplom újraszentelésének nagyszerű ünnepén. Megemlítette a Stefansdomban őrzött, amint fogalmazott „általunk igen kedvelt Mária ikon” 1696-ban történt csodás könnyezését. Mária sírt, sokan látták a könnyeit - folytatta, majd megkérdezte: Miért sírt a Szűzanya? Mert együtt érez velünk. Mert ő telve van Fia, Jézus szívének szeretetével, irgalmával és együttérzésével, s így minden gondunkat ismeri.

Kérjük Máriát, hogy minket Jézus irgalmának igaz apostolaivá tegyen. Indítsa meg szívünket, hogy az egy megtérő és Istenhez, a hithez eltaláló bűnös fölötti mennyei öröm a miénk legyen. Ő álljon mellettünk, hogy újra felvirágozzon a misszió, az Örömhír továbbadása, Jézus mindenkinek utána menő szeretetének és irgalmának hirdetése – mondotta Bécs érseke..
Az ünnep végén Schönborn bíboros úr megköszönte minden jelenlévőnek a részvételt, a közreműködőknek, munkatársaknak az áldozatos szolgálatot. Örömmel hívott mindenkit a következő évi Mária-neve ünnepre, ide – ahogyan nevezte - Bécs, sőt Ausztria jelenlegi legnagyobb katedrálisába.
Utalt a már lezáródott papság évére, és arra, hogy az idén nagy számban vettek részt atyák ezen a találkozón. Megköszönte hűséges és elkötelezett szolgálatukat, egy olyan közegben és abban a nehéz helyzetben, amikor újra meg újra támadások érik a klérust, majd megkérte a jelenlévőket, tapsolják meg az atyákat is. A tapsvihar jól jelezte a hívek töretlen és őszinte lelkesedését papjaik felé.
A kivonulás már önfeledt örvendezésbe csapott át, a sok ezer utcára tóduló lelkes és örömtől sugárzó ember ritkán megtapasztalható jelensége Isten szeretetéről és irgalmáról tett tanúságot.

Hivatalosan már nem a rendezvény része volt, az a hálaadó körmenet, amelyben Pater Bernard Vosiczky heiligenkreuzi ciszterci szerzetes kezdeményezésére és vezetésével több, mint ezren imádkozva, énekelve, rendőri biztosítás mellett vonultak a Hofburg-ba, a Hősök terére.
Az ott található keresztet II. János Pál pápa 1983-as ausztriai látogatásakor állították fel, amely a Szentatya 1998-as harmadik lelkipásztori útja alkalmával is kiemelt szerepet kapott. Ennél a keresztnél, amelyet 2004-ben rövid időre Mariazellbe vittek, a Közép-európai Katolikus Találkozó záró miséjére, a jelenlévők megújították felajánlásukat Mária Szeplőtelen szívének.