XVI. Benedek köszönete a Pápai Tudományos Akadémia által rendezett koncertért

Kedden este 6 órai kezdettel a Castel Gandolfo-i apostoli palota belső udvarában koncertet rendezett a Szentatya tiszteletére a Pápai Tudományos Akadémia. A műsoron Wolfgang Amadeus Mozart Requiem-je szerepelt, amelyet a Padova és Veneto Szimfonikus Zenekara adott elő Claudio Desderi karmester vezényletével, és a torinói neves akadémiai kórus közreműködésével. A koncertet követően XVI. Benedek beszédet intézett a művészekhez és a jelenlévőkhöz.
A Szentatya köszönetet mondott a csodálatos zenéért, amely egy belső lelki élmény és vizsgálódás örömteli pillanatait ajándékozta számára. Hálája egyúttal a Pápai Tudományos Akadémia titkárának, Marcelo Sánchez Sorondo püspöknek és azoknak a Intézményeknek is szólt, amelyek segítették a koncert létrejöttét.
XVI. Benedek ezek után Mozartról, a neves osztrák zeneszerzőről mondta el személyes gondolatait, akihez – mint említette – régóta és különleges módon kötődik. Minden egyes alkalommal, amikor Mozart zenéjét hallgatja, visszatér az időben gyermekéveihez a helyi plébánia ünnepnapjaira emlékezve. Sokszor felcsendültek Mozart miséi: „Azt éreztem ekkor a szívemben, hogy az Ég szépségének egy sugara érintett meg engem. Ez az érzés mindmáig bennem van, amikor hallgatom ezt a meditációt, drámai és derűs zenei kompozíciót a halálról. Mozartnál minden harmóniában van egymással, minden hangjegy, minden zenei kifejezés és ez nem is lehetne másképp. Isten kegyelmi adománya, és Mozart élő hitének gyümölcse ez, amely – az egyházi zenében különleges módon – képes megmutatni a reményt adó Isteni Szeretetet még az emberi élet szenvedéssel és halállal záruló pillanataiban is.
Mozart egyik, a haldokló édesapjához írt levelében, 1787. április 4-én az élet utolsó állomásáról ír, a halálról: „Néhány éve már, hogy az ember ezen őszinte és kedves barátjával (a halállal) közeli kapcsolatba kerültem. Egyáltalán nem félelmetes számomra, sőt, vigasztaló és nyugalmat árasztó. Hálát adok Istennek a lehetőségért, amellyel felismertem benne a boldogság kulcsát. Ezért is köszönök meg minden napot a Teremtőnek.” Olyan írás ez – hangsúlyozta a Szentatya –, amely Mozart egyszerű és nagyon mély hitét mutatja, és amely felcsendül Requiem-jében is. Arra a felismerésre vezet minket, hogy szeressük a földi életet, mint Isten ajándékát és képesek legyünk elrugaszkodni tőle szembenézve a halállal, amely nem más, mint kulcs az örök boldogság felé nyíló ajtóhoz.