Minden lelkipásztor arra kapott meghívást, hogy a bölcsességet közvetítse, amely a hit és az élet összekapcsolása – hangsúlyozta a pápa Carpineto Romano-ban

XVI. Benedek vasárnap délelőtt a Róma közeli településre látogatott, amely XIII. Leó pápa szülővárosa. A rövid apostoli látogatásra Gioacchino Pecci születésének 200. évfordulója adott alkalmat. A neves pápa 1810. március 2-án született. A Szentatya reggel fél 9-kor helikopteren indult Castel Gandolfo-ból Carpineto Romano-ba. Negyed 10-kor megérkezésekor a polgári és egyházi hatóságok képviselői fogadták, közöttük Anagni püspöke, Carpineto Romano plébánosa és a város polgármestere. A pápa köszöntötte a város lakosságát, majd fél 10-kor szentmisét mutatott be a település központi terén és homíliát mondott. A szertartást követően helikopteren visszatért Castel Gandolfo-ba, ahol az Apostoli Palota erkélyéről mondta el az Úrangyala imádság előtti rövid beszédét.
Carpineto Romano-ban a szentmise során homíliájában kiemelte, hogy az Eucharisztia ünneplésében találunk meg mindent: az örök élet szavát és kenyerét, amelyek táplálják a hitet, a reményt és a szeretetet. A téren összegyűlt hívek ezreit emlékeztette XIII. Leó pápa lelki ajándékaira, amelyeket maga után hagyott illetve az egyház társadalmi tanításához való meghatározó hozzájárulására. A Szentatya hangsúlyozta, hogy a keresztények egyéni állampolgárként vagy szervezett formában jótékony és békés erőt jelentenek az alapvető változásokhoz.
XIII. Leó öröksége szorosan kötődik Isten primátusához. Krisztus követése elkötelezettséget igényel és nem függhet a lelkesedéstől és az opportunizmustól – figyelmeztetett a pápa. Megfontolt döntés eredménye kell, hogy legyen miután megvizsgáltuk lelkiismeretünket feltéve a kérdést: Ki számomra Jézus? Bár Istent soha senki nem látta, mégis ismerjük nevét, arcát és akaratát, mert Jézus feltárta számunkra. Így az emberek a bölcsesség eszköze által lettek üdvözítve. XVI. Benedek kiemelte XIII. Leó nagy hitét és mély vallásos buzgóságát. Ez az alapja mindennek a keresztények számára – mutatott rá. Az ima nélkül, vagyis az Istennel való bensőséges egység nélkül nem tudunk semmit tenni, amint azt Jézus is megmondta tanítványainak az Utolsó Vacsora során. XIII. Leó szavai és cselekedetei bensőséges vallásosságát tükrözik. Enciklikái és apostoli levelei hozzájárultak a Mária-tisztelet növekedéséhez.
Isten és Krisztus primátusa XIII. Leó számára visszhangra talál az egyház minden pásztorának nyilvános cselekedeteiben. A lelkipásztorok nem arra kaptak meghívást, hogy elvont igazságokat közvetítsenek Isten népének, hanem bölcsességet, vagyis olyan üzenetet, amely összekapcsolja a hitet az élettel, az igazságot a konkrét valósággal. XIII. Leó a Szentlélek segítségével meg tudta ezt tenni az egyház számára az egyik legnehezebb történelmi időszakban hűséges maradva a hagyományhoz, ugyanakkor összemérve magát a nagy nyitott kérdésekkel.
XVI. Benedek felhívta a figyelmet az ember átfogó előmozdítására, amelyet a kereszténység eredményezett a civilizáció fejlődésében. Az új keresztény testvériség túllép a rabszolgák és szabadok szétválasztásán és elülteti a történelemben a személy előmozdításának alapelvét, amely a rabszolgaság eltörléséhez vezet és olyan más korlátok túllépéséhez, amelyek mindezidáig léteznek. XIII. Leó 1890-ben kiadott „Catholicae Ecclesiae” k. enciklikáját éppen a rabszolgaság témájának szentelte.
A Szentatya felidézte azt a társadalmi kontextust, amelyben Gioacchino Pecci, a későbbi XIII. Leó született. Európa a nagy napóleoni vihar következményeit élte, az egyház és a keresztény kultúra számos kifejeződési formáját radikálisan kétségbe vonták. A mindennapi élet kemény és nehéz volt, miközben folyamatosan fejlődött az ipar és ezzel együtt a munkásmozgalom. 18781-ban, XIII. Leó pápává választását követően azonnal ráérzett arra a feladatra, hogy az új társadalom összetett és jövőre vonatkozó olvasatát adja. Ebben a keretben ölt testet társadalmi tanítása, amelyet a „Rerum Novarum” (Az új dolgok) k. enciklika tett halhatatlanná. A keserű egyházellenesség és a pápa elleni lángoló tüntetések időszakában XIII. Leónak sikerült a keresztényeket vezetnie és támogatnia a konstruktív társadalmi részvétel útján, amely tartalomban gazdag, alapelvekben szilárd és képes a nyitottságra. A nagyon idős, de bölcs és távolba tekintő pápa így az új kihívásokkal való szembenézésnek megfelelő hozzáállással be tudta vezetni a megfiatalodott egyházat a XX. századba.
XIII. Leót 1878-ban választották Péter utódává, amikor még a pápák politikai és fizikai értelemben is a Vatikán foglyai voltak. Valójában azonban tanításával olyan egyházat képviselt, amely komplexusok nélkül képes volt szembe nézni a kortárs világ nagy kérdéseivel. A kihívásokkal való szembenézés az Evangélium világosságához ragaszkodva annyit jelent, hogy rábízzuk magunkat az igazságra. Krisztus szeretete az az alapvető erő, amely megújítja az embereket és a világot – mondta homíliájában XVI. Benedek.